A prófétizmus Izraelben
A „próféta” szó etimológiája
A bibliai nyelvhasználatból
közismert próféta kifejezés a görög προφετης (profetész)
szóból vezethető le. Jelentése: hírnök, szóvivő, beszélő. Vallási
szóhasználatban olyan személyt
jelent, aki Isten nevében beszél, isteni akaratot vagy tanácsot hirdet
jóslatokban.
A
Szeptuaginta prófétész szóval a nabi héber kifejezést fordítja, melynek
értelme lehet aktív: „aki beszél, aki hirdet” és lehet passzív: „hívott,
meghívott”. Az Ósz-ben tehát Isten nabi-nak nevezik azt a személyt, aki
isteni meghívást kapott egy küldetésre: hogy Isten igéjét hirdesse népének,
általában prédikáció, némelykor szimbolikus cselekedetek formájában.
Az
Ósz. más kifejezést is használ a prófétaság jelenségére: chozeh és ro'eh,
jelentésük látnok.
A prófétaság Izrael történetében
A
prófétizmus Izraelben a Kr. e. 11. sz-ban a prófétaközösségek
megjelenésével kapja az első nagy lendületet. Ezek a közösségek Jahve
szentélyeivel álltak összefüggésben, és kapcsolatban voltak egy-egy kiemelkedő
vallási személlyel, pl. Sámuellel, később Illéssel és Elizeussal. → egyik jellegzetességük, hogy tánc és hangszeres, erős ritmusú zene
segítségével eksztatikus állapotba, révületbe juttatták magukat, ami
gesztusokban, Jahvét dicsőítő felkiáltásokban nyilvánult meg. Jelentőségük:
a bírák korában, a törzsek elszigeteltsége és a fenyegető filiszteus veszély
jellemezte korszakban a nabik közössége jelentette a nemzeti egységesítő erőt;
-később is, mint a Jahve hit védelmezői és ébren tartói, a Baál kultusz esküdt
ellenfelei, a válságos időszakokban Jahve nevében összefogták a nemzet erejét
és megvédték a pogány befolyással szemben.
Salamon
uralkodása idejétől kezdve a prófétaság szembekerül a királyság intézményével,
és védelembe veszi a királyság előtti kor, az ősi törzsszövetség vallási,
erkölcsi és szociális értékeit, amelyeket az állam szervezetének kiépítése
egyre inkább veszélyeztetni látszik. A dinasztiával szemben a jahvizmus és a
nemzeti érdekek védelmében a prófétaközösségek, az ún. „prófétafiak” léptek
fel, főként azonban Illés és Elizeus próféták.
A
Kr. e. 8. sz közepétől megjelenik a klasszikus prófétaság, amelynek képviselőit
íróprófétáknak is szokták nevezni, a Szentírásban található, nevüket
viselő és igehirdetésüket tartalmazó könyvek alapján. Az elnevezés – írópróféta
– nem egészen szabatos, minthogy a próféta nem írásban, hanem elsősorban élő
beszédben, prédikációban hirdette Isten üzenetét, s csak az elmondott beszédek
összegyűjtéséből alakult ki az írott könyv. Közülük első Ámosz, II. Jeroboám
idején (787-747).
A
klasszikus próféták tevékenysége mellett, egészen a babiloni fogságig tovább él
– intézményes formában – a prófétizmus ősibb formája is, de már nem az igazi
Jahve-hit elkötelezett képviselőjeként. A prófétizmus igazi hagyományát a
klasszikus próféták viszik tovább. Az intézményes prófétasággal szemben egyik
megkülönböztetett jegyük, hogy szolgálatukat nem állapotszerű foglalkozásként,
hanem Jahve személyükhöz szóló meghívása alapján gyakorolják. A hívott
prófétákat Isten szava ragadja ki eredeti életállapotukból, függetlenül
bármiféle előfeltételektől, foglalkozásuktól vagy társadalmi helyzetüktől.
Másik megkülönböztető jegyük, hogy ellentétben az intézményes prófétasággal, az
embert egyszerre üdvösségre hívott voltában és – a bűn folytán – az üdvösség
elvesztésének lehetőségében szemléli. A fogságig tartó két évszázados időszak
prófétái közül Ámosz, Ózeás, Mikeás, Izajás, Szofoniás és Jeremiás
igehirdetését az Izrael jövőjéért érzett aggodalom hatja át. Náhum és Habakuk
viszont – tekintettel Jahve történelmet irányító hatalmára és a történelemben
igazságot szolgáltató szándékára – az üdvösség eljövetelét hirdeti.
A
fogság előtti próféták a hit és erkölcs kérdéseit nem elvontan, hanem konkrét
megnyilvánulásaikban szemlélik, ezért figyelmük az emberi élet minden szinte
minden területe leköti. Igehirdetésükben foglalkoznak a kultusszal, az állam
kül- és belpolitikájával, a társadalom szociális problémáival, sőt a környező
népek sorsával is. A büntetésről és megtérésről szóló tanításuk Júda és
Jeruzsálem 587-es katasztrófája igazolta.
A
fogság alatti és utáni prófétaság gondolatvilágában viszont az üdvösséges jövő
– a végidő – képe kerül elénk. Az igehirdetés távlata a fogság előtti időhöz képest
megváltozott. A próféták érdeklődése a Palesztinában megalakult új közösség
belső problémái – elsősorban a kultusz, a papság és az áldozat – felé fordul a
törvényes előírások teljesítését hangsúlyozva. Az erkölcsi kérdések csak
korlátozottan szerepelnek igehirdetésükben….
A prófétai igehirdetés és irodalmi
formái
A
prófétai könyvek keletkezése hosszú és összetett folyamat eredménye. A próféták
alapvetően szónokok, és nem írók voltak, küldetésük is Isten igéjének
hirdetésére szólt. Az így szóban hirdetett prófétai üzenetet – jelentős részben
utólag – összegyűjtötték és írásba foglalták, részben átdolgozták, további
igékkel kiegészítették és egy könyvben egyesítették.
A
prófétai könyvekben alkalmazott irodalmi műfajokat elbeszélésekre, prófétai mondásokra
(orákulumok) (ezeknek is két fajtája van:
bajt hirdető és üdvösséget hirdető prófétai mondások) és kölcsönzött beszédformákra oszthatjuk.
A próféták tanítása
→ Istenről
→ az ember erkölcsi magatartásáról
→ a bűnről és a kegyelem működéséről
→ az eljövendő üdvösségről
→ az üdvösség közvetítőjéről: a Messiás, az Úr szenvedő
Szolgája
Próféták a 8. században Izraelben: Ámosz,
Ozeás
1.
Ámosz könyve -Ám
9 fejezet
(Nevének jelentése: Teherhordó)
Témái:
• ítélet a szomszédos népek
felett
• figyelmeztetés Izrael
számára (az Úr napja)
• látomások
•
a paradicsomi boldogság és a rabszolgaság ellenfelei
A próféta
→ Tekoából származik, eredetileg pásztor,
majd fügetermelő
→ II. Jerobeám uralkodása alatt működik
Izraelben (bár Júdeai),azaz Szamariában (Bételben) feltehetően mindössze néhány
hónapig (760-740 között). Ebben az időben
Izrael viszonylag jólétnek örvend, aminek következtében könnyen feledésbe
merültek a régi vallási utasítások.
Tanítása
✔ főleg a szociális
igazságtalanságok ellen lép föl: a fényűzés ellen, a jogtalanságok ellen
✔ a pusztán külsőségekre adó
kultusz ellen (mely mögött az a hamis vallási tudat áll, hogy Jahve a kultusz
által lekötelezhető) Jahve büntető ítéletét hirdeti meg
✔ Jahve napja a győzelem
napja lett volna a közfelfogás szerint, de erre a napra Ámosz sötétséget és
félelmetes ítéletet jövendöl: Izrael történetének katasztrófája fog akkor
bekövetkezni, amit mindössze egy kis „maradék” fog túlélni
2. Ózeás
könyve
- Óz
14 fejezet
(Nevének jelentése: Szabadító)
Témái:
• Ózeás házassága
• Izrael bűne és bűnhődése
• Izrael irgalomra lel
A próféta
→ II. Jerobeám uralkodásának a vége felé
működik (750-725 között)
→ feltehetően ő az egyetlen, aki északi
születésű próféta. Az Efraim és Benjamin területén lévő városokról beszél. Utal
a kivonulás és Jákob hagyományára. Életéről keveset tudunk.
→ Életének legfigyelemreméltóbb eseménye
házasságkötése Gómerrel, Dibali leányával, akitől Jiszreel, Nincsirgalom
és Nemnépem nevű gyermekei születnek. Házasságának részleteit az 1-3
fejezetekben olvashatjuk. Felmerül a kérdés, hogy szimbolizmusról vagy
valóságos házasságról van-e szó. Egyesek
szerint ez csak allegória a szövetségtörő nép számára. Az a kérdés is felmerül,
hogy azonos-e mindvégig az asszony?, miben áll az asszony vétke?
Tanítása
✔ új kifejezéseket is tartalmaz. Ilyen például a
„lelkiismeret”, amely a tanítás szinonimája. A tanítás elfelejtését azzal
fejezi ki, hogy Izrael nem ismeri többé Jahvét, alkotóját.
✔ erőteljes
társadalomkritikával is találkozunk nála. A társadalmi bajok forrásául a törvénytelenségeket
nevezi meg
✔ keményen bírálja a papságot
is, mivel nekik lenne a feladatuk a Jahve-kultusz tisztaságának a megőrzése
✔ Jahve és Izrael kapcsolatát
a házasság képével szemlélteti, amelyben nagy szerepet kap Jahve megbocsátó
irgalma
Próféták
a 8. században Júdában: Izajás, Mikeás
3.
Izajás könyve
- Iz
1-39 fejezet
(Nevének jelentése: Jahve az üdvösség)
Ez az
ÓSz leghosszabb prófétai könyve: 66 fejezetből áll. A bibliatudomány azonban
feltárta, hogy 3 nagyobb gyűjtemény egyesítéséből keletkezett, ezek az 1-39-ig,
a 40-55-ig és az
56-66-ig tartó fejezetek. Az 1-39 fejezetek szerzőjét Proto-Izajásnak, a 40-55 fejezetek szerzőjét
Deutero-Izajásnak, míg az 56-66 fejezetek szerzőjét Trito-Izajásnak nevezzük.
Deutero-Izajás fogsági próféta, Trito-Izajás pedig a fogság után működött.
Témái:
• a szír-eframita háború
idejéből való beszédek (Ének az Úr szőlőjéről)
• az Immánuel-könyv
• az idegen népek elleni
jövendölések
• a végidőről szóló
jövendölések
• függelék (történeti betét)
A próféta
→ apja, Ámosz, feleségét próféta-asszonynak
nevezi (8, 3). Úgy tűnik, maga is előkelő származású, rokonságban áll a királyi
házzal, egyedülálló kapcsolata van a királlyal és a magasabb udvari körökkel,
ismeri a királyi udvar terveit és politikai lépéseit
→ fiainak furcsa, jelentéssel bíró neveket
ad: Sear-jasub = a maradék visszatér, Maher-salal-kas-baz = rabolj gyorsan,
prédálj hamar! (7, 7 ; 8, 3)
→ széles látókör jellemzi, teológiai
reflexiójának mélysége és nyelvezetének eleganciája van, kora problémájának
megítélése
→ igehirdetésében háttérben marad Izrael
üdvtörténeti múltja, helyette sajátos jeruzsálemi hagyomány kerül → nem a
törzsek közössége, hanem a Jeruzsálemben és az ott uralkodó felkent uralmában
keresi Izrael üdvösségét
→ a Kr. e. 8.sz második felében működött Júdában
Jotám, Ácház és Hiszkija idején (740-687),
III. Tiglatpilézer asszír hódító
politikájának kezdetén (Mások szerint prófétai tevékenységének a köv.
4 szakasza volt: I.: 756-740 = Acház első évei; II.: 734-732 =
szír-eframita háború; III.: 725-711 = Hiszkija uralkodása; IV.: 705-701 2.
lázadás, Jeruzsálem ostroma).
Tanítása
✔ Isten abszolút világfelettiségét emeli ki. Háromszor
nevezi szentnek Jahvét (Szent, Szent, Szent), ami az abszolút szentség
kifejezése. Ezenkívül nevezi Jahvét Izrael szentjének is, Seregek
Jahvejának és királynak
✔ homlokterében az emberi történelem áll Jahve hatalmának
kérdése: Jahve a nemzetek Istene, a történelem ura, akaratán kívül semmi sem
történik. Asszíria Jahve eszköze, hatalmas, de hatalmát Jahvétól kapja,
feladata Izrael megbüntetése, de nincs szabad keze ↔ Sion mindig számíthat
Jahve segítségére
✔ igehirdetésében fontos szerepet játszik az ember, akit
Isten népének történetében szemlél (Istennel való kapcsolatát, sorsát,
magatartását)
✔ a feltétel, hogy az ember az Istenhez közelíthet: a HIT.
Az igaz hit = nyugodt bizalom és éber várakozás. A hit teljes elköteleződést
kíván attól, aki az isteni ígéretet befogadja. A hit nem elméleti igazságok
elfogadásában áll, hanem bizalomteljes elköteleződés Jahve akaratának. Ezt keresi
Izajás Izraelben a társadalmi és politikai életben, de csak hitetlenséget talál
(szőlődal: 5, 1-7)
✔ tanításában fontos szerepe van a jeruzsálemi eredetű Sion
és Dávid hagyománynak: Jeruzsálem = Jahve választott városa, nagy jelentősége
van az üdvösség történetében. Szóhasználatában: Sion „hűséges” és „igaz” város,
„jog” és „igazság” lakóhelye. Bár látja ezek hiányát, mégis érvényesnek tarja a
Sion-nal összefüggő reményeket
✔ Jeruzsáem választottsága összefügg a Dávid dinasztia
választottságával. Dávid házasságának is fontos szerepe van Isten
üdvösség-tervében → 3 jövendölés az eljövendő királyról:
- Iz 7, 14: az Immanuel jövendölés:
„jel” a királyi házból születő gyermek, kinek neve „Immanuel” = „Velünk az
Isten” → jövőbe is mutat: Isten Dávid házában üdvösséget nyújt a jövőben → az
üdvösség megvalósulásába vetett remény állandó forrása
- Iz 9, 1-6: a
királyi házból születendő gyermek születésével ígér népének szabadulást → olyan
állapotok fűződnek a gyermek uralmához, amely a világnak adott isteni rend
állandóságát biztosítja a földön → ideális az uralma. Neki adott nevek: „Így fogják hívni:
Csodálatos Tanácsadó, Örök Atya, Béke Fejedelme” (9, 5)
- Iz 11, 1-9: az
uralkodó az üdvösség teljességének korszakát hozza: végérvényesen
megszilárdítja az isteni jog és igazság rendjét. A király isteni adományokkal
felruházott lesz, amely képessé teszi arra, hogy az isteni uralom méltó
képviselője legyen itt a földön: „Jahve lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és értelem lelke
(...), a tudás és az Úr félelmének lelke (…), az igazság lesz derekán az öv, s
a hűség csípőjén a kötő” (11, 2-5)
4.
Mikeás könyve
- Mik
7 fejezet
(Nevének jelentése: Ki olyan, mint
Jahve?)
Témái:
• vádbeszéd Izrael ellen,
• Sionra vonatkozó ígéretek,
• újabb vádbeszéd Izrael
ellen,
• a remény
A próféta
→ Júdából, a Massoret hegységből származott,
3,5 km-re DNy-ra Jeruzsálemtől
→ Jeruzsálemben műküdik
→ annak ellenére, hogy vidéki, erőteljesen
bírálja a vezető köröket
→ közvetlen élményei vannak az Izraelt és
Júdát fenyegető asszír veszélyről
→ működésének idejét 740-710 közé
szokás tenni (vagy mások szerint 725-711).
Tanítása
✔ Szamaria és Jeruzsálem
ítéletét hirdeti, s hangsúlyozza azt is, hogy vesztükért azok lesznek
felelősek, akiknek „hatalmuk van”, akik „gyűlölik a jót” és „szeretik a
rosszat”. Annyira biztos a fenyegető ítélet beteljesedésében, hogy már
bűnbánatra sem szólítja fel a népet.
✔ Nála található a
Betlehemből származó eljövendő uralkodó előképe (5, 1.3-5)
✔ nyelvezete konkrét,
szemléletes, néha nyers. A prófétai műfajok közül az elítélő beszédet, a
vitabeszédet és a siratóéneket használja
Próféták
a 7. században Júdában:
Náhum,
Szofoniás, Habakuk, Abdiás, Jeremiás
1.
Náhum könyve
- Náh
3 fejezet
(Nevének jelentése: Jahve vigasztal)
Témái:
• az Úr haragja, zsoltár
• Ninive pusztulása, intelem
Ninivének
• a sáskák rajzása
• siratóének
A próféta
→ Elkósból való (1, 1). Ez a helység
valószínűleg Júdában volt, de ma már azonosíthatatlan.
→ a kultikus-liturgikus utalásaiból arra
lehet következtetni, hogy Náhum járatos volt a liturgiában
→ tevékenységét 663-612 közé teszik, mivel
írásaiban az ekkor lejátszódott események tükröződését lehet felfedezni
Tanítása
✔ igazából egyetlen nagy
témája van könyvének, mégpedig a Ninivétől való szabadulás
✔ meggyőződése, hogy Jahve a
történelem ura, aki képes Ninivét is eltörölni
✔ a bűnös város pusztulásáról
gúnydalokat is ír
✔ Ninive a próféta szemében a
nagy birodalmak jelképe, amelyek épp úgy kénytelenek meghajolni Jahve előtt,
mint a kicsinyek
✔ Asszíria bűnét Náhum abban
látja, h a népek sorsát formáló és irányító Isten ellen fordult.
2.
Szofoniás könyve - Szof
3 fejezet
(Nevének jelentése: Jahve meghív)
Témái:
• Jahve napja
A próféta
→ Kusi fia, aki Gedaljának a fia, akinek az
apja Amarja volt, annak pedig Hiszkíja volt az apja
→ akkor prédikál, amikor még Júda erőteljesen
függ Asszíriától. A kultuszban ez azt eredményezi, hogy a csillag-isten
tiszteletére oltárt építenek Jeruzsálemben, és bevezetik egész Júdában az
asszír állami kultuszt
→ a vallási reform (622) előtt működött.
Tanítása
✔ nagy témája Jahve napjának
közeli eljövetele, mely az ítélet napja lesz. Sőt, ekkor az egész világ
részesül Júda és Jeruzsálem büntetéséből
✔ Jahve napja nála már a
végítélet: „elpusztítok
embert és állatot a föld színéről, elpusztítom az ég madarait, a tenger halait,
elbuktatom a gonoszt” (1, 2-3)
✔ az üdvösség nála megtérés
esetén is egyedül Jahve irgalmától függ. Izrael maradékát is Jahve oltalmazza
majd meg (3, 11sk)
✔ a könyv legszebb gondolata talán ez a Jahvera
való feltétlen ráhagyatkozás
3.
Habakuk könyve - Hab
3 fejezet
(Nevének jelentése: Átölelt)
Témái:
• párbeszéd Isten és a
próféta között,
• a hódítók megátkozása (5
átok),
• az Úr segítségéért való
folyamodás
A próféta
→ személye ismeretlen. Neve sem található meg
a hagyományban.
→ történelmi utalásai is homályosak, nem
tudni, hogy Ninivére gondol-e vagy Júdára, amikor a társadalmi viszonyokat
elemzi
→ mindkét lehetőséget figyelembe véve könyve
625 és 598 között íródhatott.
Tanítása
✔ egy nagy témája van, az
Isten igazságosságának az érvényesülése a történelemben
✔ az egész problémát Isten
oldaláról nézi, s azt válaszolja: „Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog
hűségéért.” (2,
4)
4.
Abdiás könyve
- Abd
1 fejezet
(Nevének jelentése: Jahve szolgája)
Témái:
• jövendőlések Edom ellen
• az új Izrael
A próféta
→ nevén kívül semmit sem tudunk róla. Sőt,
még az is lehet, h neve is felvett és nem valóságos név
→ 587 körül, Jeruzsálem pusztulása idején
működött, de vannak olyanok, akik a Makkabeus-korba, vagy az edomita utalások
miatt a 9. századba helyezik működését.
Tanítása
✔ az egész írás a megtorlás
gondolatára épül.
✔ Hirdeti Jahve népek feletti
hatalmát
5.
Jeremiás könyve - Jer
52 fejezet
(Nevének jelentése: Az Úr kivetettje)
Témái:
• jövendölés Júda és
Jeruzsálem ellen
• beszédek Jojakim idejéből
• vallomásai
• messiási jövendölések
• nemzetek elleni
jövendölések
• üdvösséget hirdető
jövendölések (a vigasztalások könyve)
• Jeremiás szenvedése
• újabb jövendölés a nemzetek
ellen
• függelék
A próféta
→ Anatotból, egy Jeruzsálemtől 7 km-re fekvő
faluból, papi családból származik
→626-ban kapja meghívását, feladata
nagyságától azonban megriad, hiszen az isteni szó azt kéri tőle, hogy
„gyomláljon”, „romboljon”, „pusztítson” és „szórjon szét”. „építsen” és
„ültessen”
→ szembe száll a vezetőkkel, a politikusokkal
és azokkal is, akik a templomba vetik vakmerő bizalmukat
→ életét zaklatások között éli le, a babiloni
párt mellé áll, és ezért Egyiptomba hurcolják magukkal a menekülők. Belső
vívódásairól vallomásai adnak hú képet (11, 18 – 12, 6; 15, 10-21; 17, 14-18; 18, 18-23; 20, 7-18)
→ Működése 4 szakaszra osztható.
I. 626-622: meghívásától a deuteronomista reformig tart
(Jozíja uralkodása) → az erkölcsi visszaélések ellen beszél (1-6 fejezetek)
II. 609-598: Jojakim uralkodása alatt →
a templomba és a kultuszba vetett hamis és vakmerő bizalom ellen jövendöl →
Babilont úgy szemléli, mint az isteni büntetés eszközét (7-10; 26; 35-36 fejezetek)
III. 598-587: Cidkíja uralkodása alatt,
Jeruzsálem két ostroma között → szembeszáll az egyiptomi párt híveivel, és
Babilon hatalmát jövendöli meg (21-21;
27-29; 32; 34; 37-39 fej)
IV. 587-585: Jeruzsálem elfoglalásától
Egyiptomba hurcolásáig → a bálványimádás ellen beszél (40, 6 – 44 fejezetek)
→ prófétai
küldetésének és személyes életsorsának elválaszthatatlansága: tevékenységét
egyénisége és szolgálata, saját akarata és küldetése között fennálló
feszültség határozza meg. Az ellentét már a meghívásában érzékelhető. Belső
ellenállása nő az elutasítás és a bántalmak miatt, kétségbeesésig menő
vívódásokat él meg.
→ másik nagy fájdalma közvetítő voltából
fakadó megosztottsága Isten és népe között ↔ hűséges marad prófétai
szolgálatához.
Tanítása
✔ figyelemmel kíséri Júda
erkölcsi és szociális viszonyait, amelyben Jahve iránti hűtlenséget lát → az
Isten iránti engedetlenséget az élet minden területén szóvá tette és bebizonyította,
hogy Izrael nem él Jahve népéhez méltó élete
✔ a kultuszban megnyilvánuló
buzgalom nem pótolja Jahve parancsai iránti elkötelezettséget, sőt az egyenesen
Isten akaratának megkerülése. A kultusz nem más mint az engedelmesség és hála
kifejezője. Önbecsapás az a náép körében elterjedt felfogás, hogy az áldozatok
odaadó teljesítésével eleget tesznek isten iránti kötelességeinek
✔ az Isten iránti
engedetlenség másik megnyilvánulását kortársai hamis biztonságérzetében
látta → igaz bűnbánattal társuló megtérés és Jahve akaratának teljesítése
helyett feltétlen bíztak Izrael és Sion választottságában: a templom jelenléte
és a kultusz buzgó gyakorlása biztonságot adott (ezt a „hamis” próféták
tanítására alapozták)
✔ a nép megtérésre való
képtelenségének tapasztalata a bűn természetének mélyebb
megértéséhez vezette: a bűn személyes és tudatos cselekedet, amely annyira
beleivódik az ember valóságába, hogy nem képes letérni a bűn útjáról. A bűn az
emberi lét gyökeréig nyúló hibás magatartás eredménye → de Isten megbocsát és
átformálja az ember belső világát
✔ Isten népe iránti
szeretetét a szövetség fogalmával fejezi ki. „az én népem lesztek, én meg a ti
Istenetek leszek”
✔ előre látta a büntető
isteni ítélet elkerülhetetlen bekövetkezését, ugyanakkor a jövőben az
üdvösség ajándékát, mert Jeremiás bízott
Jahveban: Isten, aki szeretetből tulajdonául választotta Izraelt, nem
semmisítheti meg örökre. Az üdvösség leírásában azonban tartózkodó: eljön a
jövő ideális királya és az új közösség Jahve üdvözítő műve lesz.
A fogság
prófétái: Ezekiel, Deutero-Izajás
1.
Ezekiel könyve - Ez
48 fejezet
(Nevének jelentése: Isten erőse)
Témái:
• látomás a könyvtekercsről
• a Jeruzsálem ostroma alatti
látomások és mondások
• Jeruzsálem ostrom alatt és
után
• Ezekiel törvénykönyve (a
templom leírása)
A próféta
→ életét csak nagy vonalakban ismerjük: pap
volt, apja neve Buzi, és az első deportáltak között van
→ Dél-Babilonban, a Tel-Abib hegységben
telepszik le (3, 15), 593-ban itt kapja látomásban a meghívását
→ olyan tekintélyre tesz szert, hogy Júda és
Jeruzsálem vénei többször is felkeresik (8, 1; 14, 1)
→ megözvegyül, de ezt is isteni jelként
értelmezi (24, 15 sk.)
→ történeti eseményekre utal, mégpedig
szokatlanul nap, év, hónap pontossággal határozza meg 593 és 571 közötti
időpontokat
→ kb. 25 éven keresztül tevékenykedik a
száműzöttek között
→ működése első szakaszában ítéletet hirdet,
a másodikban üdvösséget
→ papi és prófétai hagyományokat összegez
működése alatt
→ szóban, látomásokban és jelképes
cselekedetekben hirdeti az igét. Főbb látomásai a következők: prófétai
meghívása, látomása a jeruzsálemi templomban folytatott szentségtörő
kultuszról, a csontmező látomás (37, 1-14) és az új templom látomása
→ előadásmódja szuggesztív, látomásainak
képgazdagsága egyedülálló az Ósz-ben.
Tanítása
✔ Jahve dicsőségének a
megjelenése: a
bevezető látomásban a próféta Jahve dicsőségének megjelenésével találkozott →
Jahve jelenléte nem kapcsolódik meghatározott földhöz vagy helységhez, a hívő
bárhol megtapasztalhatja Istenét, ahol éppen van
✔ Izrael bűne: hosszabb történelmi
visszatekintéssel beszél Izrael bűnéről, a házasság szimbolikáját használja
Izrael hűtlenségének szemléltetésére (hűtlenség = paráznaság), konkrétan
megnevezi saját korának bűneit és a bűn mélyebb indítékait az ember
természetében keresi
✔ Az isteni büntetés: a nép bűne magára vonja a
jogos isteni büntetést (Júda és Jeruzsálem
pusztulása) → az ítélet a történelem
eseményeihez tartozik és eszközei is a történelmi erők lesznek → a büntetést
Babilon hajtja végre → Jahve a történelem ura
✔ Felelősség a bűnökért: a felelősségre vonás
kinek-kinek személyes cselekedete alapján történik (3, 17-21; 18; 33, 1-20). A személyes felelősség hirdetése már a meghívásban
megjelenik: Jahve Izrael „őrállójává” teszi, Ezekiel feladata lesz, hogy figyelmeztesse
a bűnöst. Mások bűne nem teheti őt vétkessé, ua. személyes felelőssége alól sem
mentesítheti senki. → Ezekiel tanítása jelentős lépés: elutasítja a kényelmes
biztonságérzete, mert Izrael népének tagja. Az igaz elkerülheti a hamis
maga-biztonságot, a bűnös pedig a változtathatatlanságot, reménytelenséget →
Isten nem büntetni, hanem üdvözíteni akar
✔ Az üdvösség ígérete: a próféta küldetéséhez
tartozik a vigasztalás és remény, az eljövendő üdvösség ígérete, az üdvrend
kezdete → az életre kelt csontmező látomása (37, 1-14) → valóságos
újjáteremtés, az üdvösség rendjéhez tartozó új kezdet. Az újjáteremtés ingyenes
isteni ajándék. Jahve üdvözítő tevékenysége teljes megújulást eredményez: Isten
alakítja az ember belső világát, „új szívet és új lelket” ad, képessé teszi, hogy Isten akarata
szerint éljen. Isten és népe találkozását az új templom látomásában, a
kultuszban mutatja be. Jahve üdvözítő jelenléte teljesen átalakítja a közösség
életét.
2.
Deutero-Izajás könyve - Iz
40-55 fejezet
(Nevének jelentése: Jahve az Isten)
Témái:
• meghívás
• Círusz meghívása
• 4 ének az Úr Szolgájáról
(Ebed Jahve dalok)
• közben beszél Babilon
pusztulásáról is, a hazatérésről
• hazatérésre szólít fel
mindenkit
• szól az Úr szavának
erejéről
• s végül a Vigasztalások
könyvének záradékát adja
A próféta
→ működési helyéül Babilon vagy Palesztina
jöhet szóba. Igehirdetése arról tanúskodik, hogy jól ismeri a babiloni
viszonyokat
→ Kürosz/Círusz perzsa király személyéhez
nagyon sok reményt fűz.
Tanítása
✔ Jahve a történelem és a
teremtés ura: a hagyományos
felfogás szerint egy nép istenének erejét tisztelőinek győzelme igazolta ↔
Deutero-Iz Izrael monoteista hitének eddig nem ismert egyetemes távlatot adott:
az 587-es katasztrófával Jahve beteljesítette a meghirdetett jogos büntetést →
nem azon dől el, hogy melyik nép győz → az az igaz Isten, akinek kimondott szava és a történelemben
megvalósuló cselekedete között megbízható összefüggés van. Kürosz is, mint
Nabukadnezár Isten üdvözítő tervét szolgálja. Izrael népe megmenekül, de nem
Izrael vívja ki → Jahve a történelem ura és igaz Isten: „Ezt mondja Jahve: Én
vagyok az ELSŐ és UTOLSÓ, rajtam kívül nincs más Isten” (44, 6)
✔ Jahve az egyetlen Isten:
→ perbeszéd: egy per erejéig egyenlővé
teszi Jahve-t az istenekkel s azután következetes gondolatmenetben leszámol
velük → Jahve peres félként mennyei törvényszék elé idézi a „mindenség
isteneit” és tisztelőiket… gúny… végső következtetése: „Bizony semmik vagytok s minden művetek
semmiség. Gyalázatos, aki benneteket választ” (41, 24)
→ istenképek ellen polemizál:
nevetségessé teszi azokat, akik azt hiszik, hogy az oistenség megmintázható →
hitvallást tesz az egyetlen, élő, nem ábrázolható és mással össze nem
hasonlítható Istenről
✔ Jahve az üdvözítő Isten:
→ Jahve hatalma a történelem és a teremtés fölött
a remény forrása: „
Most tehát ezt mondja Jahve, a teremtőd, Jákob, az alkotód Izrael: Ne félj,
mert megváltottalak, neveden szólítottalak, az enyém vagy.” (43, 1) → örömhírrel vigasztalja hitsorsosait
→ az üdvösség megvalósulása útján az első
lépés a kiszabadulás a fogságból → a hazatérés és helyreállítás több mint
visszatérés → Izrael életében valami „új” kezdődik el!!!
→ kapcsolat az Egyiptomból való szabadulással
→ a 2. felülmúlja az első kivonulást → a természet csodálatosan megújul → az
eljövendő új állapot Jahve töretlen akaratának a jele
→ az üdvösség nem korlátozódik csupán
Izraelre, kiterjed a pogány népekre is!!
✔ Az üdvösség közvetítője: Jahve Szolgája = Ebed Jahve:
→ 4 egymással összefüggő és önálló réteget
képző szövegegység található:
42, 1-4: a Szolga ünnepélyes bemutatása és
beiktatása a mennyei udvartartás előtt
49, 1-6: a Szolga meghívása én-beszéd formájában
Jeremiás meghívására emlékeztető módon
50, 4-9: A Szolga vallomásai
igehirdető feladatáról és szenvedéséről én-beszéd formájában
52, 13 – 53, 12: a Szolga engesztelő szenvedése, diadala és
felmagasztalása
→ az üdvösség letéteményesének
demokratizálódása: király helyett a nép vagy a „szent maradék” vagy egy kiemelt
egyéniség (a próféta)
→ a Szolga megnevezés mögött ki áll: Mózes?, Dávid?,
próféták?, az eljövendő új Dávid = Messiás?
→ a Jahve Szolgájáról szóló énekek
értelmezése:
• kollektív: Szolga = Izrael népének
megszemélyesítése
• korporatív személyiség: Szolga = Izrael
én-tudata és megszemélyesítése
• individuális értelmezés: Szolga = személy
(1.: Messiás, 2.: a múlt vagy a szerző korának kiemelkedő személyisége, 3.:
Deutero-Izajás)
Próféták
a fogság után:
Aggeus,
Zakariás, Trito-Izajás, Malakiás, Joel, Jónás
1.
Aggeus könyve
- Agg
2 fejezet
(Nevének jelentése: Ünnepen született)
Témái:
• a templom újjáépítése,
dicsősége
• kérdés a papokhoz
• a bő termés ígérete
• a Zerubábelnek tett ígéret
A próféta
→
feltehetően a visszatértek közül való
→ 520 augusztusától decemberéig
működik, összesen 4 hónapig
→ működéséről Ezdrás könyvében is olvashatunk
(5, 1 sk)
Tanítása
✔ Isten üdvözítő közeledését
hirdeti meg, amelynek azonban az előfeltétele a templom építésének az
újrakezdése és befejezése
✔ az egész világot átfogó isteni uralom és az
eljövendő üdvösség hitéről tanúskodik, amelyet összekapcsol az új templom és a
dávidi messiásvárás eszméjével
2.
Zakariás könyve - Zak
14 fejezet
(Nevének jelentése: Jahve megemlékezik)
Zakariás könyvében két rész (sőt 3 rész) egyértelműen
elkülöníthető egymástól, mert különböző korokat és különböző személyek
működését mutatják be: 1-8 fejezetek: Zakariás I (Proto-Zakariás) és a 9-14
fejezetek (9-11 és 11-14): Zakariás II (ill.: Deutero- és Trito-Zakariás)
Zak 1-8:
Témái:
• felhívás a megtérésre
• látomások: lovas, szarvas,
kovácsok, zsinór, főpapi korona, lámpa és olaj, repülő könyvtekercs, asszony
vékával, kocsik – a messiási korelőképei
• jövendölések: új föld,
Messiás, két pásztor, a végidő küzdelme
A próféta
→ Iddó fia, 520 októberétől 518 novemberéig
működött, Ezdrás említi (1, 4; 7, 7-12). Az építkezés mellett egyetemesebb
távlatokról is beszél
Tanítása
✔ az üdvösség ia templom
helyreállítását szorgalmazta s ezt összekapcsolta Izrael vallási közösségének
megújulásával
✔ az áldás és üdvösség
egyszerre feltételes és feltétlen
✔ az áldás idejének
eljövetele egyedül Isten ajándéka
✔ tovább él a királyi
messianizmus hagyománya
Zak 9-14:
→ ebben a részben nem beszél többé a templom építéséről.
→ ezek a szövegek talán a fogság előttről valók, de az is
lehet, hogy a hellenista korból
→ kívülről ellenségek szorongatják, rossz vezetők miatt
pedig belső megosztottság van → a kiútat Isten uralmának eljövetelétől reméli
→ a „pásztorlátomás” → az „átszúrt”
→ a 14. fejezet jahve végidőben bekövetkező uralmát írja
le (Jeruzsálem dicsőségét az apokaliptikára jellemző képekkel rajzolja meg)
3.
Trito-Izajás könyve - Iz
56-66 fejezet
(Nevének jelentése: Jahve az üdvösség)
Témái:
• a pogányságból megtérteket
fogadja az Úr
• a bálványimádás ellen
• Jeruzsálem dicsőséges
helyreállítása
• Edom veszedelme
• bűnbánati zsoltár
• az istentisztelet
tisztaságára figyelmeztet
• beszéd a végidőkről
A próféta
→ vagy 1 szerző műve, aki 538-515 között
működött Palesztinában,
vagy
különböző szerzőktől különböző időkben származott a 6. sz.-tól egészen a 3.
sz.-ig
Tanítása
✔ az üdvösség idejének eljövetelét
és Sion megdicsőülésének reményét hirdeti
✔ az új nép életformája a
teokrácia lesz
✔ a pogányok is részesülnek
az isteni uralom áldásában
4.
Malakiás könyve – Mal
3 fejezet
(Nevének jelentése: Az Úr hírnöke)
Témái:
• az Úr szeretete Izrael
iránt
• vád a papok ellen
• vegyes-házasságok
• az Úr napja
• tized a templomnak
• az igazak győzelme
• függelék
A próféta
→ neve arról tanúskodik, hogy fölvett névről
van szó, személyéről azonban semmit sem tudunk
→ feltehetően a második templom idején
működik (1, 8)
→ az általa felvett vallási problémák az
Ezdrás és Nehemiás könyveiből ismert viszonyokra utalnak, ezért az 5. sz.-ra
szokták tenni a működését
Tanítása
✔ szilárdan hirdeti Isten
szavának megbízhatóságát
✔ Isten uralmának biztos
eljövetelét tanítja kortársainak
✔ Jahve napja az igazaknak
meg fogja hozni az üdvösséget, de a bűnösök számára félelmetes nap lesz (2, 17
– 3, 5; 3, 13-21)
✔ nem beszél Jeruzsálem
dicsőségéről, kizárólag népe sorsa érdekli
5.
Joel könyve
- Jo
4 fejezet
(Nevének jelentése: Jahve az Isten)
Témái:
• természeti csapások leírása
• Jahve napja
• sáskajárás
• Jahve lelkének kiáradása
• ítélet a népek felett
A próféta
→ Petuel fia, ez az egyetlen adat a szerzőről
→ korának meghatározásához egyedüli támpont a
sáskajárás és a szárazság leírása, de ez nem ad biztos alapot az idő pontos
meghatározáésához → Ezdrás és Nehemiás reformja után
Tanítása
✔ nagy témája Jahve napjának
(= a félelem és a rettegés napja: Dies irae, dies illa) eljövetele, mely
egyetemes jelentőségű lesz s egyaránt meghatározza Izrael és az összes nép
sorsát
✔ a végidő megteremti az
eljövendő közösség belső megújulását is
6.
Jónás könyve
- Jón
4 fejezet
(Nevének jelentése: Galamb)
Témái:
• Jónás isteni megbízatása
• a menekülés Tarzusba, a
vihar
• Jónás a halban
• Jónás Ninivében
• Ninive megtérése után Jónás
szomorkodik
A próféta
→ személyéről nem sokat tudunk
→ a 2 Kir 14, 25 szerint a 8. sz-ban, II.
Jerobeám idején élt egy ilyen nevű próféta
→ nem kortörténeti leírásról van szó, a
szereplők is és az események is típusok.
Tanítása
✔ Isten egyetemes üdvözítő
szándékát hirdeti: szeretete és irgalma nemcsak választott népének, Izraelnek,
hanem minden embernek, tehát a pogányoknak is szól
Dániel könyve - Dán
12 héber + 2 görög fejezet
Nem tartozik a héber szöveghez: Azarja imája (3, 26-45), a három ifjú éneke
(3, 51-90), Xsuzsanna története (13. f) és Bélnek és a kígyónak a története (14. f).
Arám nyelvű részek: 2, 4 – 7, 28
Témái:
• Dánielről és a 3 társáról
szóló elbeszélések
• Dániel megfejti
Nabukadnezár álmát
• az aranyszobor, Sardák,
Mesak és Abdenagó nem hódol előtte
• az égig érő fa
• írás a falon
• Dániel látomásai
{Az apokaliptika a jövőre irányul,
úgynevezett eszkatológikus beállítottságú. A végidő közeli eljövetelét várja,
amikor a jók végre elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig büntetésüket.
Az apokaliptikában az eszkatológikus jövő a
jelenből nő ki, azután onnan tekint vissza a jelenbe. Soha nem egyetlen
eseményt vagy jelenséget magyaráz, hanem általánosságokban beszél. A műfajra
leginkább a látomások jellemzőek, melyeket a szerző egyes szám első személyben
ad elő.}
→ Dániel könyvének a 7-12 fejezeteiben
található nagyon sok látomás. A világbirodalmak váltakozását bemutató látomás
ragadja meg talán leginkább a képzeletünket.
Tanítása az egyetemes történelemnek a teológiai értelmezése.
Bár a gonoszság erői egyre jobban elhatalmasodnak, de az Isten azokat
megsemmisíti. A világméretű ítélet mellett egyre több szó esik az üdvösségről
is, melynek a beteljesedését a szerző az Isten végleges uralmában látja.
! Látomás az Ősöregről és az Emberfiáról:
7.fejezet
