Misztérium

Nem az a titok ami messze van és ismeretlen, hanem az, ami közel van de megfoghatatlan. Tudomásul kell vegyük létezését, de a mivoltát, lényegét nem tudjuk fogalmakkal kifelyezni, meghatározni.

Az ószövetségi kánon kialakulása

Krisztus korában a zsidók kb. 1/7-de Palesztinában élt és kb. 6/7-de diaszpórában. A palesztinai zsidók arámul beszéltek a hétköznapokban, míg a diaszpórában élõk görögül. Akkoriban a görög volt az úgynevezett világnyelv. Aztán voltak a zsidó írástudók, akik ismerték a hébert, olvasták és értelmezték az írásokat. Ekkor két kánon alakult ki: a palesztinai kánon és az alexandriai kánon. Alexandriában 70 ( vagy 72) írástudó lefordította az írásokat héberbõl görögre, hogy a liturgikus nyelven írt szent könyveket a görögül beszélõ zsidók is olvashassák, érthessék. Ez lett az úgynevezett Septuaginta. A zsidó kánon kb. K.u. I.-II.-ik századok között véglegesítõdik és 24 könyvet tartalmaz. A Héber Biblia 24 könyve három nagy részre oszlik: a TÓRA ( a Törvény könyvei), a NEVIIM ( a prófétai könyvek) és a KETUVIM ( az írások könyvei). Ezt a kánont tartják a protestánsok is, csakhogy a két részes könyveket, meg a 12 Kisprófétát szétszedték. Így lett a protestánsok ószövetségi kánonjában 39 könyv. Ehez hozzájön még 7 könyv a Katolikus Egyházban, amelyeket a protestánsok nem fogadnak el Istentõl sugalmazottaknak, és így a katolikus ószövetségi kánon 46 könyvet tartalmaz ( Vetus Testamentum). Ez a hét könyv a következõk: a Bölcsesség könyve, a Jézus, Sirák fia könyve, a Tóbiás könyve, a Judith könyve, a Báruk könyve és a Makkabeusok 1. és 2. könyvei. A Héber Bibliát TNK-nak nevezik. Mivel a héberben nem voltak magánhangzók ezért ezt ma így ejtik ki TeNakh ( Tönák).