Kérdések az Újszövetségbõl - 2.

1. Melyik evangélium keletkezett a legkorábban?
Márk evangélima, K.u. 60 k.

2. Kiket nevezünk szinoptikusoknak?
Márk, Máté és Lukács evangelistákat.

3. Röviden mutassa be Szent Pál apostolt.
Szent Pál apostol K.u 9-10 k. született a kilikiai Tarzoszban egy a Benjamin törzséhez tartozó zsidó családban. Mivel Tarzoszban született, így római polgár volt születésétõl fogva. Mint római állampolgárságú zsidó, két névvel rendelkezett: zsidóként Saul és rómaiként Paulus volt. Zsidóként az arám nyelvet beszéli, a görögöt pedig anyanyelv szinten ismeri. Jártas a görög filozófiában és a zsidó Törvény szerint él. Fiatalon Jeruzsálembe megy rabbiképzõ iskolába, ahol Gamaliel rabbi tanította. Ott megtanulja a héber nyelvet és a farizeus ágazathoz csatlakozik. Szigorú farizeusi életet él és elsajátítja a sátorkészítés mesterségét. Az elsõ keresztények idején, fiatalon, szenvedélyesen üldözi a keresztényeket. K.b. 30 évesen menlevelet kér, hogy a damaszkuszi keresztényeket elfoghassa. Damaszkusz kapujában találkozik a megdicsõült Úr Jézussal, Aki dicsõségével leveri a zsidó Sault a lováról és megvakítja õt. Ananaiás által elnyeri a keresztséget és lehul szemérõl a hályog. Ettõl kezdve, miután három évig Arábiában ( a Sinai hegynél?) remetéskedik, Pál szenvedélyesen szolgálja az Urat. Õ lesz a pogányok apostola és az Újszövetségnek több mint felét õ írta. Szent Pálnak öt útja volt, amelybõl három missziós út volt. Utolsó útja Rómába vezetett, ahol raboskodik és majd 67-ben kard által kivégzik.

4. Hány missziós útja volt Szent Pálnak?
Szent Pálnak 3 missziós útja volt:
I. - K.u. 46-48 k., utitársa Barnabás és Márk, utvonala Antiókia - Ciprus - Kis-Ázsia;
II. - K.u. 50-52 k. , gyalogszerrel, utitársa Szilás majd késõbb Timóteus, utvonala Antiókia-Tarzus-Troász- Filippi ( az elsõ európai egyház), Tesszalonika - Athén - Korintusz - Efezus;
III. K.u. 53-58 Antiókia - Galata- Efezus ( itt idõzött) - Filippi és galicia meg frigia összes vidékei.

5. Kik voltak Szent Pál munkatársai a különbözõ missziós utakon?
Az elsõ úton Barnabás és Márk voltak, majd Pál és Barnabás közötti nézeteltérés után, ami Márk személyét illette, Pál Szilással majd Timóteussal dolgozott együtt.

6. Missziós utján melyik városban volt Szent Pál a leghosszabb ideig ( s ez a hely miben áll)?
Szent Pál a leghosszabb idõt Efezusban töltötte. Itt  kb. 3 évet élt. Efezus a fekvésének köszönhetően abban az időben Kis-Ázsia legfontosabb városa volt. Krisztus után az első század végén kb. 450 – 500 ezer lakosa volt. Efezus Artemisz (a rómaiaknál Diana néven volt ismert) istennő kultuszának központja volt. Pál kénytelen volt szembeszállni azokkal, akik tisztelték az Artemisz-kultuszt. Sok időt szentelt a levelek írásának. Ekkor írta a korintusi hívekhez szóló két levélét, valamint a galatáknak, illetve a filippieknek írt levelét.

7. Melyik az Újszövetség elsõként keletkezett könyve?
1-2 Tessz levelek Szent Pál elsõ levelei és az Újszövetség elsõ két könyve.

8. Melyik az Újszövetség legrövidebb könyve?
Az Újszövetség legrövidebb levele a 2 Ján, amely 13 versbõl áll. Szóállomány szerint a 3 Ján a legkisebb, mert csak 219 szóból áll.

9. Hol található az ún. szeretethimnusz, ill. a parabolahimnusz ( könyv és fejezetszám)?
A szeretethimnusz az 1 Kor 13, míg a parabolahimnusz a Fil 2,5-11.

10.  Mely szentpáli levelek fõ témája a megigazulás-tan ( s az miben áll)?
Gal, Róm, Fil levelek. Fil 3,9: Nem a törvény által válik az ember igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén.

11. Melyek az ún. katolikus levelek, s honnan az elnevezés?
Jak, 1-2 Pét, 1-3 Ján, Jud, vagyis összesen 7 levél. Azért katolikus levelek, mert nem egy közösséghez vagy egy pásztorhoz lettek címezve, hanem egyetemes jellegûek és az egész egyháznak lettek írva.

12. Szent Pál mely leveleit nevezzük "pasztorális leveleknek", melyeket "nagy leveleknek", melyeket "fogsági leveleknek" és miért?
I. - a pasztorális levelek: 1-2 Tim és Tit, mert püspököknek íródtak;
II. - a nagy levelek: Róm, 1-2 Kor, Gal, teológiai, hitet védelmezõ nagy kiterjedésü levelek;
III. - a fogsági levelek:Ef, Fil, Kol és Filem, ezek a római fogsága ideje alatt íródtak.

13. Ki írta:
a). "legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek"... ?
b). "mert ahogy a lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül"... ?
Válasz:
a). Péter apostol az 1Pét 3,15; 
b). Jakab apostol a jak 2,26.

14. Ki volt:
a). Onezimusz?
b). Titusz?
c). Timoteus?
Válasz:
a). Onezimusz Kolosszéból származó rabszolga volt. Urától, Filemontól megszökött, Rómába menekült, ahol Szent Pál megkeresztelte és a Filemonnak szóló levéllel visszaküldte gazdájához. A hagyomány szerint később Efezus püspöke lett. 
b). Timoteus Szent Pál munkatársa és kisérõje volt már a második missziós utján és Efezus püspöke lett.
c). Titusz pogány szülõktõl származó keresztény volt, Szent Pál munkatársa és kisérõje volt a Jeruzsálemi utján. Késõbb Kréta szigetének püspöke lett.

15. Hol olvasható" "Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal"?
2 Kor 13,13.

16. Hol olvashatunk:
a). a Lélek gyümölcseirõl?
b). Isten fegyverzetérõl ( amelyet a gonosz elleni harcban fel kell öltenünk)?
Válasz:
a). Gal 5,22-23;
b). Ef 6,11-17.

17. Melyek az alábbi levelek legfõbb témái?
a). Róm
b). 1 Kor
c). 2 Kor
d). Gal
e). 1-2 Tessz
f). Zsid
Válasz:
a). 
Üdvözlések és bevezetés (1,1-17)
I. Pál evangéliumának összegzése (1,18-11,36)
A Krisztus nélküli emberi állapot (1,18-3,20) 
Megváltás a Krisztusba vetett hit révén (3,21-4,25) 
A keresztény élet (5,1-8,39) 
Izrael reménye (9,1-11,36)
II. Buzdítás az egyetértésre (12,1-15,13)
Záradék (15,14-33) 
Főbe ajánlólevele (16,1-24) 
Záró dicsőítés (16,25-27)
b).
Bevezetés (1,1-9)

I. Pál reakciója a hírekre (1,10-6,20)

A korintusi pártok szembeállítása a keresztény bölcsességgel (1,10-4,21) 

Az evangélium paradoxona (1,18-2,5) 

Az igazi és a hamis bölcsesség (2,6-4,21) 

További példák a korintusiak éretlenségére (5,1-6,20)

II. Válaszok a korintusiak kérdéseire (7,1-15,58)
A szociális helyzetre vonatkozó kérdések (7,1-40) 
Küzdelem pogány környezetben (8,1-11,1) 
A keresztény magatartás alapelvei (9,1-11,1) 
Figyelmeztetés a túlzott magabiztosságra (10,1-11,1) 
A liturgikus összejöveteleken megmutatkozó belső viszályok (11,2-14,40) 
Az ajándékok és a közösség (12,1-14,40) 
Tanítás a test feltámadásáról (15)
Befejezés (16,1-24)c).
Bevezetés (1,1-11) 
I. Pál önvédelme (1,12-7,16)
Pál megvédi magát (1,12-2,17) 
Az apostoli szolgálat (3,1-6,10) 
Kibékülés a korintusiakkal (6,11-7,16)
II. A gyűjtés (8,1-9,15)
A korintusiak nagylelkűségéhez fordul (8,1-24) 
Második kérés Achája egyházaihoz (9,1-15)
III. Pál védőirata és minősítése (10,1-13,10)
Pál megcáfolja ellenségeit (10,1-18) 
Pál dicsekvésének oka (11,1-12,21)
Befejezés (13,11-13)
d).

Üdvözlések és bevezetés (1,1-10) 

Pál, evangéliuma és Péter (1,11-2,21) 

Egy új-régi út, Isten tetszésének elnyerésére (3,1-4,31) 

Gyakorlati buzdítások (5,1-6,10) 

Befejezés (6,11-18)

e). 

1 Tessz

Bevezetés és köszöntés (1,1) 
Hálatelt megemlékezés - I. rész (1,2-10) 
Hálatelt megemlékezés - II. rész (2,1-12) 
Hálatelt megemlékezés - III. rész (2,17-3,13) 
Utasítások (4,1-5,22) 
Befejező imádság és áldás (5,23-28) 
Függelék: Egy nem páli betoldás (2,13-16)

2 Tessz

Bevezetés és üdvözlet (1,1-2) 
Hálaadás és imádság (1,3-12) 
Az Úr Jézus Krisztus eljövetele (2,1-17) 
Utasítások (3,1-15) 
Üdvözlés és végső áldás (3,17-18)

f).

Istennek Fiában kimondott szava (1,1-4,13) 
Remény Krisztus áldozatában (4,14-10,31) 
A hit ereje (10,32-12,29) 
Végső utasítások és befejezés (13,1-25)

18.
Mt:
a). ki írta ( nem csak név);
b). kinek irta ( érvek);
c). mikor és hol írta;
d). jellegzetessége;
e). szimbóluma.
Válasz:
a). Máté apostol írta. Soha nem vonták kétségbe, hogy az evangélium szerzõje azonos a Máténak nevezett vámossal. Nincs biztos bizonyítét, hogy Máté azonos Lévi-vel, de Papiasz szerint Mt arámul írták.
b). A zsidó keresztényeknek írta. Célja megerõsíteni a zsidókat, hogy jól döntöttek, amikor hittek és Jézus Krisztust választották.
c). Megírásának ideje K.u. 60-70, valószínüleg Antióchiában.
d).  A Mt 5 könyre van osztva és ezzel is a Tórára emlékeztet. Felépítése nagyon tudatos. Jézus mondásaira fekteti a hangsúlyt, aki messze felülmúlja az írástudókat. Szám szerinti csoportosításokat használ pedagógiai céllal ( 7 és 3).
e). Szimbóluma - ifjú szárnyakkal ( ember).

19. Mk:
a). ki írta ( nem csak név);
b). kinek irta ( érvek);
c). mikor és hol írta;
d). jellegzetessége;
e). szimbóluma.
Válasz:
a). Márk evangelista az az ifjú, aki ruhátlanul menekül el a Getszemáni kertbõl. Valószinüleg egy volt a 72 tanitvány közül. Azt tartják, hogy az utolsóvacsora az anyja házában volt. Itt szálhatott meg Pál és Barnabás. Késõbb Márk Szent Péter tanítványa és irnoka lett.
b). Inkább a római pogány keresztényeknek írta, mert nem ad ószövetségi magyarázatokat, hanem inkább földrajzi magyarázatokat ad.  Lfordítja az arám szavakat és sok benne a latimizmus.
c). Rómában vagy Itáliában,  K.u. 60 körül. Ez volt az elsõ a szinoptikusok közül.

d). Mk felépítése inkább földrajzi jellegü. Mondanivalója egyetemes. Mk húsvét elõtti evangélium.

e). Szimbóluma oroszlán szárnyakkal.

20. Lk:

a). ki írta ( nem csak név);

b). kinek irta ( érvek);

c). mikor és hol írta;

d). jellegzetessége;

e). szimbóluma.

Válasz:
a). Lukács evangelista Antichiában született, orvos volt, Szent Pál "kedves orvosa", aki Málta szigetén sokat gyógyított és elkísérte szent Pált a 2. missziós útján.

b). Lukács elsõsorban a görög pogányoknak írta az evangéliumát. Elhagyja a szemita szavakat és nem idézi az ószövetséget.
c). K.u. 70-80 k. valószinüleg Achaiaban;
d). Lukács evangéliuma a szegények evangéliuma ( Lázár és a gazdag, az esztelen gazdag), az imádság evangéliuma ( Magnificat, Zakariás hálaéneke, az agg Simeon imája), a nõk evangéliuma ( Mária találkozása Erzsébettel), a gyermekek evangéliuma ( Keresztelõ János és Jézus gyermekkora), az irgalmasság evangéliuma ( a szamaritánus, a jobb lator), a Szentlélek evangéliuma ( Zakariás, Simeon, Erzsébet, Mária eltelnek Szentlélekkel);
e). Szimbóluma bika szárnyakkal;

21. Jn:

a). ki írta ( nem csak név);

b). kinek irta ( érvek);

c). mikor és hol írta;

d). jellegzetessége;

e). szimbóluma.

Válasz:

a). János apostol, az Úr kedvenc tanitványa, aki zsidó származású volt, Zebedeus fia;
b). János, valószinüleg irmerve már a szinoptikusokat, evangéliumát az egész egyháznak irta;
c). K.u. 90-100 k. valószinüleg Efezusban;
d). Mélyen egyháztani, jelentõs a szentségtana és bensõséges mutatja be Krisztust ( Én vagyok...). Csak az értheti meg a Jn, aki tudatosan éli az Egyház életét. Jelen van irásában a jánosi irónia, a párbeszéd, a szimbolizmus és történelmi vonatkozásokat is hoz.
e). Szimbóluma a sas.

Kérdések az Ószövetségbõl - 2.

1.  Ki jövendöli meg, hogy a Megváltó Bethlehemben születik meg?
Mikeás próféta, a Mik 5,1.3-5-ben: “De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza...”

2. Mely könyvek tartoznak a bölcsességi irodalomhoz?

- A protokanonikusok közül: Jób könyve, a Példabeszédek könyve és a Prédikátor könyve;
- A deuterokanonikus könyvek közül: a Bölcsesség könyve és a Sirák fia könyve;
- Az Énekek éneke és a Zsoltárok könyve, bizonyos mértékben.

3. Mi a bölcsességi gondolkodás és irodalom alapvetõ jellegzetessége?

A bölcsességi gondolkodás és irodalom alapvetõ jellegzetessége, hogy középpontjában az egyén sorsa áll. Célja a cselekvés helyes normáinak felismerése és az ennek megfelelõ magatartás kialakítása az ember életében és közösségi kapcsolataiban. A görög filozófiától eltérõen, nem a valóság fogalmi megragadására törekszik. A keleti bölcsesség életbölcsesség, amely az élet konkrét eseményeinek és jelenségeinek megfigyelésén és összehasonlításán alapszik.

4. Milyen problémát tárgyal Job könyve?

- Cáfolja azt a felfogást, miszerint feltétlen összefüggés van az igaz élet és a boldog, sikeres emberi sors, illetve a bûnös élet és a szenvedés, nehéz sors között;
- Nem tud világos megoldást nyújtani a szenvedés problémájára, de megõrzi az embert a kétségbeeséstõl és az Isten szeretõ gondviselésébe vetett bizalomra tanít.

5. Miben áll a bölcsesség kezdete?

A bölcsesség kezdete az Úr félelme.

6. Miket nevezünk zsoltároknak?

A zsoltárok Isten dicsérõ himnuszok, istentiszteletben használt énekek gyüjteménye. Héberül "tehilim" ( himnuszok), avagy széfer tehilim ( himnuszok könyve) az elnezvezésük. A latin "psalmus" vagy a görög "pszalmosz" megfelelõje a "mizmor", ami éneket jelent, zenei kisérettel.

7. Hány zsoltár van?

A Zsoltárok könyve 150 zsoltárból áll.

8. Mûfajok szerint, milyen zsoltárokat tartunk számon?

- panasz-zsoltárok;
- hálaadás – köszönet;
- himnuszok;
- király-zsoltárok;
- kisebb mûfajok, mint: történeti zsoltárok, prófétai intések, bolcsességi-didaktikus zsoltárok, liturgikus zsoltárok, stb.

9. Mely zsoltárok vetik fel és keresik a választ a hívõ ember szenvedésének problémájára?

A panasz-zsoltárok és a hálaadó zsoltárok.

10. Mirõl szól az Énekek éneke?

- A zsidó szerelmi költészet gyöngyszeme, amely a võlegény és a menyasszony kölcsönös szerelmérõl énekel;
- Átvitt értelemben, Krisztus a Võlegény és az Egyház, Krisztus eszkatologikus Menyasszonya közti szerelmét énekli meg;
- Isten megszenteli a szerelmet és megáldja a házasságot, ami Szent Pál szerint nagy titok és Krisztus és az Egyház kapcsolatára vonatkoztatja ( Ef 5, 32).

11. Mirõl szól a Prédikátor könyve?

A Prédikátor könyve az emberi sors értelmérõl és értékérõl, bizonytalanságáról és felfoghatatlanságáról elmélkedik. Két ténybõl, a mulandóságból és az igazságtalanságból kiindulva, csalódottan vonja le a következtetést, hogy “minden hiábavalóság és szélkergetés”. Kételyei ellenére hívõ marad és az erkölcsös cselekdet értékét meg a bûn oktalanságát hirdeti.

12. Mi a masal?

A masal ( mondás) két vagy többsoros bölcsességi mondás, amely az egysoros népi mondásokból alakult ki és amely a gondolatot röviden, tömören, figyelmet megragadóan fejezi ki.
 

 

 

A próféták tanításai

1. Ámosz próféta
- felszólalal szociális igazságtalanságok ellen;
- elítéli a csupán külsõségekre adó vallási kultuszt;
- Jahve napját, mint itélet napját hirdeti, sötétséget és félelmetes jövõképet hirdet;
- csak egy "kis maradék" marad meg, mint reménység.

2. Ózeás próféta
- erõteljesen birálja a társadalmat és megnevezi a törvénytelenségeket;
- ugyancsak keményen birálja a papságot akik a jahve-kultusz tisztaságát kellene megõrizzék;
- behozza a házasságot, mint szimbólumot, Jahve és az Õ népe szövetségére;
- Izrael népe a parázna nõ, a hûtlen feleség, aki elhagyja férjét, az Istent, a bálványokért.

3. Izajás próféta ( Proto-Izajás)
- Isten abszolut világfelettiségét tanítja: Szent, Szent, Szent; Seregek Ura, Király;
- Jahve a nemzetek Istene és a történelem Ura, akarata abszolut;
- igehirdetésében fontos szerepet játszik az ember;
- az Istenhez való közeledés feltétele a HIT, ami teljes elkötelezõdést kíván ( a szõlõdal, Iz 5,1-7);
- fontos szerepe van Sionnak, amelyre épült Jeruzsálem, Isten városa, a hûséges város;
- Jeruzsálem kiválasztottsága szorosan összefügg Dávid házának választottságával: 3 jövendölés az eljövendõ királyról: Iz 7,14 - az Emmanuel jövendölés; Iz 9,1-6 - a királyi gyermek aki szabadulást hoz; Iz 11,1-9 - az eljövendõ királyon nyugszik az Úr Lelke és megszilárdítja a jog és igazság rendjét.

4. Mikeás próféta
- Szamaria és Jeruzsálem itéletét hirdeti;
- biztos az itéletbe és már bûnbánatra sem szólít fel;
- megjövendöli, hogy a messiás Bethlehembõl származik ( Mik 5,1);

5. Náhum próféta
- az Úr haragját, Ninive pusztulását és a tõle való szabadulást hirdeti;
- a bûnös város pusztulásáról gúnydalokat is ír;
- Jahve elõtt meg kell hajoljon Ninive is, ami a nagy birodalmak szimbóluma.

6. Szofoniás próféta
-  nagy témája Jahve napjának közeli eljövetele, ami az itélet napja;
- az üdvösség egyedül Jahve irgalmától függ.

7. Habakuk próféta
- Isten igazságosságának érvényesülése a történelemben: aki nem igaz elbukik, de az igaz élni fog.

8. Abdiás próféta
- az egész írása a megtorlás gondolatára épül;
- hirdeti Jahve népe fölötti hatalmát.

9. Jeremiás próféta
- Júda erkölcsi és szociális viszonyaiban Jahve iránti hûtlenséget lát;
- a vallási kultuszban kinyilvánitott buzgalom nem pótolja a Jahve parancsai iránti elkötelezettséget, hanem inkább annak megkerülését;
- elitéli a hamis biztonságérzetet, amelyet a kultuszra és a hamis próféták tanítására alapozták;
- a bûn természete az emberi lét gyökeréig nyúló hibás magatartás, de Isten megbocsájt és átformálja az ember bensejét;
- Isten népe iránti szeretete: "az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek";
- elõre látja Isten büntetõ itéletét, de hirdeti a jövõbeli üdvösséget, Isten szeretetét.

10. Ezekiel próféta
- Jahve dicsõségének megjelenése: bárhol jelen van;
- a csontmezõ és az új templom látomása;
- Izrael bûne: a házasság szimbolikáját használja fel;
- az isteni büntetés: a nép bûne magára vonja Isten jogos büntetését;
- felelõsség a bûnökért: az õrálló meg a a bûnös megintése;
- az üdvösség igérete: az életre kelt csontmezõ új kezdet, újjáteremtés és üdvösség.

11. Deutero-Izajás
- megjövendöli Kürosz/Cirusz perzsa királyt, mint Isten felkentjét, aki szabadságot ad Izrael népének;
- Jahve a történelem és a teremtés ura;
- Jahve az egyetlen Isten: perbeszéd az idegen istenekkel, istenképek ellen polemizál;
- Jahve az üdvözítõ Isten: Ne félj mert megváltottalak...;
- Ebed Jahve - Jahve szolgája: 4 ének az Úr szolgájáról: Iz 42,1-4 - a Szolga ünnepélyes bemutatása; Iz 49,1-6 - a Szolga meghívása; Iz 50,4-9 - a Szolga vallomásai igehirdetõ feladatáról és szenvedésérõl; Iz 52,13-53,12 - a Szolga engesztelõ szenvedése.

12. Aggeus próféta
- Isten üdvözítõ közeledését hirdeti, amelynek elõfeltétele az új teplom felípítése;
- az egész világot átfogó uralomról és üdvösségrõl tanuskodik, amelyet összekapcsol az új templommal és a dávidi messiásvárás eszméjével.

13. Zakariás próféta
- a templom helyreállítását és Izrael vallási megújulását szorgalmazza;
- az áldás és az üdvösség egyszerre feltételes és feltétlen;
- továbbviszi a messiásvárás hagyományát;
- a pásztorlátomás, az átszúrt;
- Jahve végidõkben bekövetkezõ uralmát írja le.

14. Trito-Izajás
- a pogányok is megtérnek és részesülnek az isteni uralom áldásában;
- meghirdeti a teokráciát.

15. Malakiás próféta
- szilárdan hirdeti Isten szavának megbizhatóságát;
- Isten uralmának biztos eljövetele;
- Jahve napja az igazaknak üdvösséget hoz, de a bûnösöknek félelmetes lesz.

16. Joel próféta
- Jahve napja, a félelem és a rettegés napja, amely meghatározza minden nép sorsát;
- a végidõkben eljövendõ közösségi bensõ megújulás.

17. Jónás próféta
- Isten egyetemes üdvözítõ szándékát hirdeti - a pogányoknak is.

18. Dániel próféta
- a végidõk apokaliptikus bemutatása;
- a világbirodalmak váltakozásának ábrázolása;
- az egyetemes történelem teológiai értelmezése;
- világitélet és az üdvösség hirdetése;
- látomás az Õsöregrõl és az Emberfiáról.

A próféták

A próféta kifejezés a görög "prófétész" szóból ered. Jelentése: hirnök, szóvivõ, beszélõ. Vallási szóhasználatban olyan személyt jelent, aki Isten nevében beszél, isteni akaratot vagy tanácsot hirdet jóslatokban. A Szeptuaginta a prófetész szót a héber "nabi" kifejezésre alkalmazza.
A nabi értelme lehet aktív vagy pasziv. A nabi aktív értelme: beszélõ,  hirdetõ. A nabi paszív értelme: meghívott, küldött. Az Ósz. más kifejezést is használ a prófétaságra: chozeh és ro'eh, jelentésük látnok.

A próféták sora

Nagy próféták: 
-Izajás próféta 
-Jeremiás próféta 
-Ezékiel próféta 
-Dániel próféta 

Kis próféták: 
-Ózeás próféta 
-Joel próféta 
-Ámosz próféta 
-Abdiás próféta 
-Jónás próféta 
-Mikeás próféta 
-Náhum próféta 
-Habakuk próféta 
-Szofoniás próféta 
-Aggeus próféta 
-Zakariás próféta 
-Malakiás próféta 


Prófétai mûfajok
- szimbólikus cselekedetek;
- látomások;
- orákulumok: pozitívak, vagyis igéretek, és negatívak, vagyis fenyegetések;
- korholó beszédek.
Irodalmi mûfajok:
- elbeszélések;
- prófétai mondások, orákulumok;
- kölcsönzött beszédformák.


Prófétai témák
- a babilóni fogság elõt: fenyegetõ próféciák;
- a babilóni fogság alatt: vigasztaló próféciák;
- a babilóni fogság után: a külsõ-belsõ megújulást sürgetõ beszédek.

A próféták idõrendi sora és származása

Északi próféták ( VIII. sz.):
1. Ámosz próféta ( neve jelentése: Teherhordó)
A judeai Tekoából származik és II. Jeroboám urakodása alatt, Izraelben, az északi királyságban mûködött, valamikor K.e. 760-740 között. Õ az elsõ író próféta.
2. Ózeás próféta ( neve jelentése: Szabadító)
Feltehetõen õ az egyetlen északi királyságban született próféta. II. Jeroboám uralkodásának vége fele müködött az északi királyságban, valamikor K.e.750-725 körül.
További VIII. századi próféták:
3. Izajás próféta ( Proto-Izajás; neve jelentése: Jahve az üdvösség)
Ámosz fia és judeai származású. Judában mûködött Jotám, Ácház és Hiszkija királyok idejében, valamikor K.e. 740-687 között.
4 Mikeás próféta ( neve jelentése: Ki olyan mint Jahve?)
Judából, a Massoret hegységbõl származik és Jeruzsálemben mûködött valamikor K.e. 740-710 között.

VII. századi próféták:
5. Náhum próféta ( neve jelentése: Jahve vigasztal)
Valószinüleg a judeai Elkosból származott és müködését K.e. 663-612 közé teszik.
6. Szofoniás ( neve jelentése: Jahve meghív)
Kusi fia, judeai származású és a vallási reform elõtt müködött, valamikor K.e.622 körül.
7. Habakuk ( neve jelentése: Átölelt)
Személye ismeretlen. Müködése K.e.625-598 közé tehetõ.
8. Abdiás ( neve jelentése: Jahve szolgája)
Személye ismeretlen. K.e. 587 körül, Jeruzsálem pusztulása idején müködött.
9. Jeremiás ( neve jelentése: Az Úr kivetettje)
Anantótból, Jeruzsálem közelébõl származik. Meghívását K.e. 626-ban kapja meg. Müködése négy szakaszra osztható: 
- 626-622 a meghívásától a deuteronomista reformig ( Jozija király idejéig);
- 609-598 Jojakim uralkodása alatt;
- 598-587 Cidkija uralkodása alatt;
- 587-585 Jeruzsálem elfoglalásától az Egyiptomba való elhurcolásáig. 

Fogság alatti próféták:
10. Ezekiel próféta ( neve jelentése: Isten erõse)
Apja neve Buzi, pap volt és meghívását K.e. 593-ban kapja a Dél-Babilóni Tel-Abib hegységben.
11. Deutero-Izajás
Személye ismeretlen, A fogság ideje alatt müködött ( kb. K.e. 587-538), de nem tudni hol. Müködési helyéül Babilon vagy Palesztina jöhet szóba.

A fogság utáni próféták
12. Aggeus ( neve jelentése: Ünnepen született)
Nem tudni honnan való. K.e. 520-ban müködött.
13. Zakariás ( neve jelentése: Jahve megemlékezik)
Iddó fia és K.e. 520-518 között müködött.
14. Trito-Izajás
Személye ismeretlen. K.e. 538-515 között müködött Palesztinában.
15. Malakiás ( neve jelentése: Az Úr hirnöke)
K. e 515 után müködött, valamikor az V. században, a Második Templom idején.
16. Joel ( neve jelentése: Jahve az Isten)
Korának meghatározása bizonytalan. Valamikor Ezdrás és Nehemiás reformja után müködött.
17. Jónás ( neve jelentése: Galamb)
A 2 Kir 14,25 szerint a VIII. században, II. Jeroboám idején élt egy ilyen nevû próféta, de nem tudni eze...
18. Dániel
A babilóni fogságban él, de a könyvét héber, arám és görög nyelveken, évszázadok alatt írták le ( kb. 400 év?). A könyvét, mind a prófétai könyvek, mind az írások közé besorolják.

Az Ószövetség prófétai könyvei

A prófétizmus Izraelben

A „próféta” szó etimológiája

A bibliai nyelvhasználatból közismert próféta kifejezés a görög προφετης (profetész) szóból vezethető le. Jelentése: hírnök, szóvivő, beszélő. Vallási szóhasználatban olyan személyt jelent, aki Isten nevében beszél, isteni akaratot vagy tanácsot hirdet jóslatokban. 

A Szeptuaginta prófétész szóval a nabi héber kifejezést fordítja, melynek értelme lehet aktív: „aki beszél, aki hirdet” és lehet passzív: „hívott, meghívott”. Az Ósz-ben tehát Isten nabi-nak nevezik azt a személyt, aki isteni meghívást kapott egy küldetésre: hogy Isten igéjét hirdesse népének, általában prédikáció, némelykor szimbolikus cselekedetek formájában.

Az Ósz. más kifejezést is használ a prófétaság jelenségére: chozeh és ro'eh, jelentésük látnok.

A prófétaság Izrael történetében

A prófétizmus Izraelben a Kr. e. 11. sz-ban a prófétaközösségek megjelenésével kapja az első nagy lendületet. Ezek a közösségek Jahve szentélyeivel álltak összefüggésben, és kapcsolatban voltak egy-egy kiemelkedő vallási személlyel, pl. Sámuellel, később Illéssel és Elizeussal. → egyik jellegzetességük, hogy tánc és hangszeres, erős ritmusú zene segítségével eksztatikus állapotba, révületbe juttatták magukat, ami gesztusokban, Jahvét dicsőítő felkiáltásokban nyilvánult meg. Jelentőségük: a bírák korában, a törzsek elszigeteltsége és a fenyegető filiszteus veszély jellemezte korszakban a nabik közössége jelentette a nemzeti egységesítő erőt; -később is, mint a Jahve hit védelmezői és ébren tartói, a Baál kultusz esküdt ellenfelei, a válságos időszakokban Jahve nevében összefogták a nemzet erejét és megvédték a pogány befolyással szemben.

Salamon uralkodása idejétől kezdve a prófétaság szembekerül a királyság intézményével, és védelembe veszi a királyság előtti kor, az ősi törzsszövetség vallási, erkölcsi és szociális értékeit, amelyeket az állam szervezetének kiépítése egyre inkább veszélyeztetni látszik. A dinasztiával szemben a jahvizmus és a nemzeti érdekek védelmében a prófétaközösségek, az ún. „prófétafiak” léptek fel, főként azonban Illés és Elizeus próféták.

 A Kr. e. 8. sz közepétől megjelenik a klasszikus prófétaság, amelynek képviselőit íróprófétáknak is szokták nevezni, a Szentírásban található, nevüket viselő és igehirdetésüket tartalmazó könyvek alapján. Az elnevezés – írópróféta – nem egészen szabatos, minthogy a próféta nem írásban, hanem elsősorban élő beszédben, prédikációban hirdette Isten üzenetét, s csak az elmondott beszédek összegyűjtéséből alakult ki az írott könyv. Közülük első Ámosz, II. Jeroboám idején (787-747).

A klasszikus próféták tevékenysége mellett, egészen a babiloni fogságig tovább él – intézményes formában – a prófétizmus ősibb formája is, de már nem az igazi Jahve-hit elkötelezett képviselőjeként. A prófétizmus igazi hagyományát a klasszikus próféták viszik tovább. Az intézményes prófétasággal szemben egyik megkülönböztetett jegyük, hogy szolgálatukat nem állapotszerű foglalkozásként, hanem Jahve személyükhöz szóló meghívása alapján gyakorolják. A hívott prófétákat Isten szava ragadja ki eredeti életállapotukból, függetlenül bármiféle előfeltételektől, foglalkozásuktól vagy társadalmi helyzetüktől.

Másik megkülönböztető jegyük, hogy ellentétben az intézményes prófétasággal, az embert egyszerre üdvösségre hívott voltában és – a bűn folytán – az üdvösség elvesztésének lehetőségében szemléli. A fogságig tartó két évszázados időszak prófétái közül Ámosz, Ózeás, Mikeás, Izajás, Szofoniás és Jeremiás igehirdetését az Izrael jövőjéért érzett aggodalom hatja át. Náhum és Habakuk viszont – tekintettel Jahve történelmet irányító hatalmára és a történelemben igazságot szolgáltató szándékára – az üdvösség eljövetelét hirdeti.

A fogság előtti próféták a hit és erkölcs kérdéseit nem elvontan, hanem konkrét megnyilvánulásaikban szemlélik, ezért figyelmük az emberi élet minden szinte minden területe leköti. Igehirdetésükben foglalkoznak a kultusszal, az állam kül- és belpolitikájával, a társadalom szociális problémáival, sőt a környező népek sorsával is. A büntetésről és megtérésről szóló tanításuk Júda és Jeruzsálem 587-es katasztrófája igazolta.

A fogság alatti és utáni prófétaság gondolatvilágában viszont az üdvösséges jövő – a végidő – képe kerül elénk. Az igehirdetés távlata a fogság előtti időhöz képest megváltozott. A próféták érdeklődése a Palesztinában megalakult új közösség belső problémái – elsősorban a kultusz, a papság és az áldozat – felé fordul a törvényes előírások teljesítését hangsúlyozva. Az erkölcsi kérdések csak korlátozottan szerepelnek igehirdetésükben….

A prófétai igehirdetés és irodalmi formái

A prófétai könyvek keletkezése hosszú és összetett folyamat eredménye. A próféták alapvetően szónokok, és nem írók voltak, küldetésük is Isten igéjének hirdetésére szólt. Az így szóban hirdetett prófétai üzenetet – jelentős részben utólag – összegyűjtötték és írásba foglalták, részben átdolgozták, további igékkel kiegészítették és egy könyvben egyesítették.

A prófétai könyvekben alkalmazott irodalmi műfajokat elbeszélésekre, prófétai mondásokra (orákulumok) (ezeknek is két fajtája van: bajt hirdető és üdvösséget hirdető prófétai mondások) és kölcsönzött beszédformákra oszthatjuk.

A próféták tanítása

→ Istenről

→ az ember erkölcsi magatartásáról

→ a bűnről és a kegyelem működéséről

→ az eljövendő üdvösségről

→ az üdvösség közvetítőjéről: a Messiás, az Úr szenvedő Szolgája

Próféták a 8. században Izraelben: Ámosz, Ozeás

1. Ámosz könyve -Ám

9 fejezet

(Nevének jelentése: Teherhordó)

Témái:

•    ítélet a szomszédos népek felett

•    figyelmeztetés Izrael számára (az Úr napja)

•    látomások

•    a paradicsomi boldogság és a rabszolgaság ellenfelei

A próféta

→ Tekoából származik, eredetileg pásztor, majd fügetermelő

→ II. Jerobeám uralkodása alatt működik Izraelben (bár Júdeai),azaz Szamariában (Bételben) feltehetően mindössze néhány hónapig (760-740 között). Ebben az időben Izrael viszonylag jólétnek örvend, aminek következtében könnyen feledésbe merültek a régi vallási utasítások.

Tanítása

✔     főleg a szociális igazságtalanságok ellen lép föl: a fényűzés ellen, a jogtalanságok ellen

✔     a pusztán külsőségekre adó kultusz ellen (mely mögött az a hamis vallási tudat áll, hogy Jahve a kultusz által lekötelezhető) Jahve büntető ítéletét hirdeti meg

✔     Jahve napja a győzelem napja lett volna a közfelfogás szerint, de erre a napra Ámosz sötétséget és félelmetes ítéletet jövendöl: Izrael történetének katasztrófája fog akkor bekövetkezni, amit mindössze egy kis „maradék” fog túlélni

2. Ózeás könyve - Óz

14 fejezet

(Nevének jelentése: Szabadító)

Témái:

•    Ózeás házassága

•    Izrael bűne és bűnhődése

•    Izrael irgalomra lel

A próféta

→ II. Jerobeám uralkodásának a vége felé működik (750-725 között)

→ feltehetően ő az egyetlen, aki északi születésű próféta. Az Efraim és Benjamin területén lévő városokról beszél. Utal a kivonulás és Jákob hagyományára. Életéről keveset tudunk.

→ Életének legfigyelemreméltóbb eseménye házasságkötése Gómerrel, Dibali leányával, akitől Jiszreel, Nincsirgalom és Nemnépem nevű gyermekei születnek. Házasságának részleteit az 1-3 fejezetekben olvashatjuk. Felmerül a kérdés, hogy szimbolizmusról vagy valóságos házasságról  van-e szó. Egyesek szerint ez csak allegória a szövetségtörő nép számára. Az a kérdés is felmerül, hogy azonos-e mindvégig az asszony?, miben áll az asszony vétke?

Tanítása

✔   új kifejezéseket is tartalmaz. Ilyen például a „lelkiismeret”, amely a tanítás szinonimája. A tanítás elfelejtését azzal fejezi ki, hogy Izrael nem ismeri többé Jahvét, alkotóját.

✔ erőteljes társadalomkritikával is találkozunk nála. A társadalmi bajok forrásául a törvénytelenségeket nevezi meg

✔ keményen bírálja a papságot is, mivel nekik lenne a feladatuk a Jahve-kultusz tisztaságának a megőrzése

✔ Jahve és Izrael kapcsolatát a házasság képével szemlélteti, amelyben nagy szerepet kap Jahve megbocsátó irgalma

Próféták a 8. században Júdában: Izajás, Mikeás

3. Izajás könyve - Iz

1-39 fejezet

(Nevének jelentése: Jahve az üdvösség)

Ez az ÓSz leghosszabb prófétai könyve: 66 fejezetből áll. A bibliatudomány azonban feltárta, hogy 3 nagyobb gyűjtemény egyesítéséből keletkezett, ezek az 1-39-ig, a 40-55-ig és az 56-66-ig tartó fejezetek. Az 1-39 fejezetek szerzőjét Proto-Izajásnak, a 40-55 fejezetek szerzőjét Deutero-Izajásnak, míg az 56-66 fejezetek szerzőjét Trito-Izajásnak nevezzük. Deutero-Izajás fogsági próféta, Trito-Izajás pedig a fogság után működött.

Témái:

•    a szír-eframita háború idejéből való beszédek (Ének az Úr szőlőjéről)

•    az Immánuel-könyv

•    az idegen népek elleni jövendölések

•    a végidőről szóló jövendölések

•    függelék (történeti betét)

A próféta

→ apja, Ámosz, feleségét próféta-asszonynak nevezi (8, 3). Úgy tűnik, maga is előkelő származású, rokonságban áll a királyi házzal, egyedülálló kapcsolata van a királlyal és a magasabb udvari körökkel, ismeri a királyi udvar terveit és politikai lépéseit

→ fiainak furcsa, jelentéssel bíró neveket ad: Sear-jasub = a maradék visszatér, Maher-salal-kas-baz = rabolj gyorsan, prédálj hamar! (7, 7 ; 8, 3)

→ széles látókör jellemzi, teológiai reflexiójának mélysége és nyelvezetének eleganciája van, kora problémájának megítélése

→ igehirdetésében háttérben marad Izrael üdvtörténeti múltja, helyette sajátos jeruzsálemi hagyomány kerül → nem a törzsek közössége, hanem a Jeruzsálemben és az ott uralkodó felkent uralmában keresi Izrael üdvösségét

→ a Kr. e. 8.sz második felében működött Júdában Jotám, Ácház és Hiszkija idején (740-687),

III. Tiglatpilézer asszír hódító politikájának kezdetén (Mások szerint prófétai tevékenységének a köv. 4 szakasza volt: I.: 756-740 = Acház első évei; II.: 734-732 = szír-eframita háború; III.: 725-711 = Hiszkija uralkodása; IV.: 705-701 2. lázadás, Jeruzsálem ostroma).

Tanítása

✔  Isten abszolút világfelettiségét emeli ki. Háromszor nevezi szentnek Jahvét (Szent, Szent, Szent), ami az abszolút szentség kifejezése. Ezenkívül nevezi Jahvét Izrael szentjének is, Seregek Jahvejának és királynak

✔ homlokterében az emberi történelem áll Jahve hatalmának kérdése: Jahve a nemzetek Istene, a történelem ura, akaratán kívül semmi sem történik. Asszíria Jahve eszköze, hatalmas, de hatalmát Jahvétól kapja, feladata Izrael megbüntetése, de nincs szabad keze ↔ Sion mindig számíthat Jahve segítségére

✔ igehirdetésében fontos szerepet játszik az ember, akit Isten népének történetében szemlél (Istennel való kapcsolatát, sorsát, magatartását)

✔ a feltétel, hogy az ember az Istenhez közelíthet: a HIT. Az igaz hit = nyugodt bizalom és éber várakozás. A hit teljes elköteleződést kíván attól, aki az isteni ígéretet befogadja. A hit nem elméleti igazságok elfogadásában áll, hanem bizalomteljes elköteleződés Jahve akaratának. Ezt keresi Izajás Izraelben a társadalmi és politikai életben, de csak hitetlenséget talál (szőlődal: 5, 1-7)

✔ tanításában fontos szerepe van a jeruzsálemi eredetű Sion és Dávid hagyománynak: Jeruzsálem = Jahve választott városa, nagy jelentősége van az üdvösség történetében. Szóhasználatában: Sion „hűséges” és „igaz” város, „jog” és „igazság” lakóhelye. Bár látja ezek hiányát, mégis érvényesnek tarja a Sion-nal összefüggő reményeket

✔ Jeruzsáem választottsága összefügg a Dávid dinasztia választottságával. Dávid házasságának is fontos szerepe van Isten üdvösség-tervében → 3 jövendölés az eljövendő királyról:

- Iz 7, 14: az Immanuel jövendölés: „jel” a királyi házból születő gyermek, kinek neve „Immanuel” = „Velünk az Isten” → jövőbe is mutat: Isten Dávid házában üdvösséget nyújt a jövőben → az üdvösség megvalósulásába vetett remény állandó forrása

- Iz 9, 1-6: a királyi házból születendő gyermek születésével ígér népének szabadulást → olyan állapotok fűződnek a gyermek uralmához, amely a világnak adott isteni rend állandóságát biztosítja a földön → ideális az uralma. Neki adott nevek: „Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Örök Atya, Béke Fejedelme” (9, 5)

- Iz 11, 1-9: az uralkodó az üdvösség teljességének korszakát hozza: végérvényesen megszilárdítja az isteni jog és igazság rendjét. A király isteni adományokkal felruházott lesz, amely képessé teszi arra, hogy az isteni uralom méltó képviselője legyen itt a földön: „Jahve lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és értelem lelke (...), a tudás és az Úr félelmének lelke (…), az igazság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő” (11, 2-5)

4. Mikeás könyve - Mik

7 fejezet

(Nevének jelentése: Ki olyan, mint Jahve?)

Témái:

•    vádbeszéd Izrael ellen,

•    Sionra vonatkozó ígéretek,

•    újabb vádbeszéd Izrael ellen,

•     a remény

A próféta

→ Júdából, a Massoret hegységből származott, 3,5 km-re DNy-ra Jeruzsálemtől

→ Jeruzsálemben műküdik

→ annak ellenére, hogy vidéki, erőteljesen bírálja a vezető köröket

→ közvetlen élményei vannak az Izraelt és Júdát fenyegető asszír veszélyről

→ működésének idejét 740-710 közé szokás tenni (vagy mások szerint 725-711).

Tanítása

✔     Szamaria és Jeruzsálem ítéletét hirdeti, s hangsúlyozza azt is, hogy vesztükért azok lesznek felelősek, akiknek „hatalmuk van”, akik „gyűlölik a jót” és „szeretik a rosszat”. Annyira biztos a fenyegető ítélet beteljesedésében, hogy már bűnbánatra sem szólítja fel a népet.

✔     Nála található a Betlehemből származó eljövendő uralkodó előképe (5, 1.3-5)

✔     nyelvezete konkrét, szemléletes, néha nyers. A prófétai műfajok közül az elítélő beszédet, a vitabeszédet és a siratóéneket használja

Próféták a 7. században Júdában:

Náhum, Szofoniás, Habakuk, Abdiás, Jeremiás

1. Náhum könyve - Náh

3 fejezet

(Nevének jelentése: Jahve vigasztal)

Témái:

•    az Úr haragja, zsoltár

•    Ninive pusztulása, intelem Ninivének

•    a sáskák rajzása

•    siratóének

A próféta

→ Elkósból való (1, 1). Ez a helység valószínűleg Júdában volt, de ma már azonosíthatatlan.

→ a kultikus-liturgikus utalásaiból arra lehet következtetni, hogy Náhum járatos volt a liturgiában

→ tevékenységét 663-612 közé teszik, mivel írásaiban az ekkor lejátszódott események tükröződését lehet felfedezni

Tanítása

✔     igazából egyetlen nagy témája van könyvének, mégpedig a Ninivétől való szabadulás

✔     meggyőződése, hogy Jahve a történelem ura, aki képes Ninivét is eltörölni

✔     a bűnös város pusztulásáról gúnydalokat is ír

✔     Ninive a próféta szemében a nagy birodalmak jelképe, amelyek épp úgy kénytelenek meghajolni Jahve előtt, mint a kicsinyek

✔     Asszíria bűnét Náhum abban látja, h a népek sorsát formáló és irányító Isten ellen fordult.

2. Szofoniás könyve - Szof

3 fejezet

(Nevének jelentése: Jahve meghív)

Témái:

•    Jahve napja

A próféta

→ Kusi fia, aki Gedaljának a fia, akinek az apja Amarja volt, annak pedig Hiszkíja volt az apja

→ akkor prédikál, amikor még Júda erőteljesen függ Asszíriától. A kultuszban ez azt eredményezi, hogy a csillag-isten tiszteletére oltárt építenek Jeruzsálemben, és bevezetik egész Júdában az asszír állami kultuszt

→ a vallási reform (622) előtt működött.

Tanítása

✔  nagy témája Jahve napjának közeli eljövetele, mely az ítélet napja lesz. Sőt, ekkor az egész világ részesül Júda és Jeruzsálem büntetéséből

✔  Jahve napja nála már a végítélet: „elpusztítok embert és állatot a föld színéről, elpusztítom az ég madarait, a tenger halait, elbuktatom a gonoszt” (1, 2-3)

✔ az üdvösség nála megtérés esetén is egyedül Jahve irgalmától függ. Izrael maradékát is Jahve oltalmazza majd meg (3, 11sk)

✔  a könyv legszebb gondolata talán ez a Jahvera való feltétlen ráhagyatkozás

3. Habakuk könyve - Hab

3 fejezet

(Nevének jelentése: Átölelt)

Témái:

•    párbeszéd Isten és a próféta között,

•    a hódítók megátkozása (5 átok),

•    az Úr segítségéért való folyamodás

A próféta

→ személye ismeretlen. Neve sem található meg a hagyományban.

→ történelmi utalásai is homályosak, nem tudni, hogy Ninivére gondol-e vagy Júdára, amikor a társadalmi viszonyokat elemzi

→ mindkét lehetőséget figyelembe véve könyve 625 és 598 között íródhatott.

Tanítása

✔     egy nagy témája van, az Isten igazságosságának az érvényesülése a történelemben

✔     az egész problémát Isten oldaláról nézi, s azt válaszolja: „Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.” (2, 4)

4. Abdiás könyve - Abd

1 fejezet

(Nevének jelentése: Jahve szolgája)

Témái:

•    jövendőlések Edom ellen

•    az új Izrael

A próféta

→ nevén kívül semmit sem tudunk róla. Sőt, még az is lehet, h neve is felvett és nem valóságos név

→ 587 körül, Jeruzsálem pusztulása idején működött, de vannak olyanok, akik a Makkabeus-korba, vagy az edomita utalások miatt a 9. századba helyezik működését.

Tanítása

✔     az egész írás a megtorlás gondolatára épül.

✔     Hirdeti Jahve népek feletti hatalmát

5. Jeremiás könyve - Jer

52 fejezet

(Nevének jelentése: Az Úr kivetettje)

Témái:

•    jövendölés Júda és Jeruzsálem ellen

•    beszédek Jojakim idejéből

•    vallomásai

•    messiási jövendölések

•    nemzetek elleni jövendölések

•    üdvösséget hirdető jövendölések (a vigasztalások könyve)

•    Jeremiás szenvedése

•    újabb jövendölés a nemzetek ellen

•    függelék

A próféta

→ Anatotból, egy Jeruzsálemtől 7 km-re fekvő faluból, papi családból származik

→626-ban kapja meghívását, feladata nagyságától azonban megriad, hiszen az isteni szó azt kéri tőle, hogy „gyomláljon”, „romboljon”, „pusztítson” és „szórjon szét”. „építsen” és „ültessen”

→ szembe száll a vezetőkkel, a politikusokkal és azokkal is, akik a templomba vetik vakmerő bizalmukat

→ életét zaklatások között éli le, a babiloni párt mellé áll, és ezért Egyiptomba hurcolják magukkal a menekülők. Belső vívódásairól vallomásai adnak hú képet (11, 18 – 12, 6; 15, 10-21; 17, 14-18; 18, 18-23; 20, 7-18)

→ Működése 4 szakaszra osztható.

I. 626-622: meghívásától a deuteronomista reformig tart (Jozíja uralkodása) → az erkölcsi visszaélések ellen beszél (1-6 fejezetek)

II.  609-598: Jojakim uralkodása alatt → a templomba és a kultuszba vetett hamis és vakmerő bizalom ellen jövendöl → Babilont úgy szemléli, mint az isteni büntetés eszközét (7-10; 26; 35-36 fejezetek)

III. 598-587: Cidkíja uralkodása alatt, Jeruzsálem két ostroma között → szembeszáll az egyiptomi párt híveivel, és Babilon hatalmát jövendöli meg (21-21; 27-29; 32; 34; 37-39 fej)

IV.   587-585: Jeruzsálem elfoglalásától Egyiptomba hurcolásáig → a bálványimádás ellen beszél (40, 6 – 44 fejezetek)

→ prófétai küldetésének és személyes életsorsának elválaszthatatlansága: tevékenységét egyénisége és szolgálata, saját akarata és küldetése között fennálló feszültség határozza meg. Az ellentét már a meghívásában érzékelhető. Belső ellenállása nő az elutasítás és a bántalmak miatt, kétségbeesésig menő vívódásokat él meg.

→ másik nagy fájdalma közvetítő voltából fakadó megosztottsága Isten és népe között ↔ hűséges marad prófétai szolgálatához.

Tanítása

✔   figyelemmel kíséri Júda erkölcsi és szociális viszonyait, amelyben Jahve iránti hűtlenséget lát → az Isten iránti engedetlenséget az élet minden területén szóvá tette és bebizonyította, hogy Izrael nem él Jahve népéhez méltó élete

✔   a kultuszban megnyilvánuló buzgalom nem pótolja Jahve parancsai iránti elkötelezettséget, sőt az egyenesen Isten akaratának megkerülése. A kultusz nem más mint az engedelmesség és hála kifejezője. Önbecsapás az a náép körében elterjedt felfogás, hogy az áldozatok odaadó teljesítésével eleget tesznek isten iránti kötelességeinek

✔  az Isten iránti engedetlenség másik megnyilvánulását kortársai hamis biztonságérzetében látta → igaz bűnbánattal társuló megtérés és Jahve akaratának teljesítése helyett feltétlen bíztak Izrael és Sion választottságában: a templom jelenléte és a kultusz buzgó gyakorlása biztonságot adott (ezt a „hamis” próféták tanítására alapozták)

✔  a nép megtérésre való képtelenségének tapasztalata a bűn természetének mélyebb megértéséhez vezette: a bűn személyes és tudatos cselekedet, amely annyira beleivódik az ember valóságába, hogy nem képes letérni a bűn útjáról. A bűn az emberi lét gyökeréig nyúló hibás magatartás eredménye → de Isten megbocsát és átformálja az ember belső világát

✔ Isten népe iránti szeretetét a szövetség fogalmával fejezi ki. „az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek”

✔  előre látta a büntető isteni ítélet elkerülhetetlen bekövetkezését, ugyanakkor a jövőben az

üdvösség ajándékát, mert Jeremiás bízott Jahveban: Isten, aki szeretetből tulajdonául választotta Izraelt, nem semmisítheti meg örökre. Az üdvösség leírásában azonban tartózkodó: eljön a jövő ideális királya és az új közösség Jahve üdvözítő műve lesz.

A fogság prófétái: Ezekiel, Deutero-Izajás

1. Ezekiel könyve - Ez

48 fejezet

(Nevének jelentése: Isten erőse)

Témái:

•    látomás a könyvtekercsről

•    a Jeruzsálem ostroma alatti látomások és mondások

•    Jeruzsálem ostrom alatt és után

•    Ezekiel törvénykönyve (a templom leírása)

A próféta

→ életét csak nagy vonalakban ismerjük: pap volt, apja neve Buzi, és az első deportáltak között van

→ Dél-Babilonban, a Tel-Abib hegységben telepszik le (3, 15), 593-ban itt kapja látomásban a meghívását

→ olyan tekintélyre tesz szert, hogy Júda és Jeruzsálem vénei többször is felkeresik (8, 1; 14, 1)

→ megözvegyül, de ezt is isteni jelként értelmezi (24, 15 sk.)

→ történeti eseményekre utal, mégpedig szokatlanul nap, év, hónap pontossággal határozza meg 593 és 571 közötti időpontokat

→ kb. 25 éven keresztül tevékenykedik a száműzöttek között

→ működése első szakaszában ítéletet hirdet, a másodikban üdvösséget

→ papi és prófétai hagyományokat összegez működése alatt

→ szóban, látomásokban és jelképes cselekedetekben hirdeti az igét. Főbb látomásai a következők: prófétai meghívása, látomása a jeruzsálemi templomban folytatott szentségtörő kultuszról, a csontmező látomás (37, 1-14) és az új templom látomása

→ előadásmódja szuggesztív, látomásainak képgazdagsága egyedülálló az Ósz-ben.

Tanítása

✔ Jahve dicsőségének a megjelenése: a bevezető látomásban a próféta Jahve dicsőségének megjelenésével találkozott → Jahve jelenléte nem kapcsolódik meghatározott földhöz vagy helységhez, a hívő bárhol megtapasztalhatja Istenét, ahol éppen van

✔   Izrael bűne: hosszabb történelmi visszatekintéssel beszél Izrael bűnéről, a házasság szimbolikáját használja Izrael hűtlenségének szemléltetésére (hűtlenség = paráznaság), konkrétan megnevezi saját korának bűneit és a bűn mélyebb indítékait az ember természetében keresi

✔    Az isteni büntetés: a nép bűne magára vonja a jogos isteni büntetést (Júda és Jeruzsálem

pusztulása) → az ítélet a történelem eseményeihez tartozik és eszközei is a történelmi erők lesznek → a büntetést Babilon hajtja végre → Jahve a történelem ura

✔   Felelősség a bűnökért: a felelősségre vonás kinek-kinek személyes cselekedete alapján történik (3, 17-21; 18; 33, 1-20). A személyes felelősség hirdetése már a meghívásban megjelenik: Jahve Izrael „őrállójává” teszi, Ezekiel feladata lesz, hogy figyelmeztesse a bűnöst. Mások bűne nem teheti őt vétkessé, ua. személyes felelőssége alól sem mentesítheti senki. → Ezekiel tanítása jelentős lépés: elutasítja a kényelmes biztonságérzete, mert Izrael népének tagja. Az igaz elkerülheti a hamis maga-biztonságot, a bűnös pedig a változtathatatlanságot, reménytelenséget → Isten nem büntetni, hanem üdvözíteni akar

✔ Az üdvösség ígérete: a próféta küldetéséhez tartozik a vigasztalás és remény, az eljövendő üdvösség ígérete, az üdvrend kezdete → az életre kelt csontmező látomása (37, 1-14) → valóságos újjáteremtés, az üdvösség rendjéhez tartozó új kezdet. Az újjáteremtés ingyenes isteni ajándék. Jahve üdvözítő tevékenysége teljes megújulást eredményez: Isten alakítja az ember belső világát, „új szívet és új lelket” ad, képessé teszi, hogy Isten akarata szerint éljen. Isten és népe találkozását az új templom látomásában, a kultuszban mutatja be. Jahve üdvözítő jelenléte teljesen átalakítja a közösség életét.

2. Deutero-Izajás könyve - Iz

40-55 fejezet

(Nevének jelentése: Jahve az Isten)

Témái:

•    meghívás

•    Círusz meghívása

•    4 ének az Úr Szolgájáról (Ebed Jahve dalok)

•    közben beszél Babilon pusztulásáról is, a hazatérésről

•    hazatérésre szólít fel mindenkit

•    szól az Úr szavának erejéről

•    s végül a Vigasztalások könyvének záradékát adja

A próféta

→ működési helyéül Babilon vagy Palesztina jöhet szóba. Igehirdetése arról tanúskodik, hogy jól ismeri a babiloni viszonyokat

→ Kürosz/Círusz perzsa király személyéhez nagyon sok reményt fűz.

Tanítása

✔  Jahve a történelem és a teremtés ura: a hagyományos felfogás szerint egy nép istenének erejét tisztelőinek győzelme igazolta ↔ Deutero-Iz Izrael monoteista hitének eddig nem ismert egyetemes távlatot adott: az 587-es katasztrófával Jahve beteljesítette a meghirdetett jogos büntetést → nem azon dől el, hogy melyik nép győz → az az igaz Isten, akinek kimondott szava és a történelemben megvalósuló cselekedete között megbízható összefüggés van. Kürosz is, mint Nabukadnezár Isten üdvözítő tervét szolgálja. Izrael népe megmenekül, de nem Izrael vívja ki → Jahve a történelem ura és igaz Isten: „Ezt mondja Jahve: Én vagyok az ELSŐ és UTOLSÓ, rajtam kívül nincs más Isten” (44, 6)

✔   Jahve az egyetlen Isten:

→ perbeszéd: egy per erejéig egyenlővé teszi Jahve-t az istenekkel s azután következetes gondolatmenetben leszámol velük → Jahve peres félként mennyei törvényszék elé idézi a „mindenség isteneit” és tisztelőiket… gúny… végső következtetése: „Bizony semmik vagytok s minden művetek semmiség. Gyalázatos, aki benneteket választ” (41, 24)

→ istenképek ellen polemizál: nevetségessé teszi azokat, akik azt hiszik, hogy az oistenség megmintázható → hitvallást tesz az egyetlen, élő, nem ábrázolható és mással össze nem hasonlítható Istenről

✔   Jahve az üdvözítő Isten:

→ Jahve hatalma a történelem és a teremtés fölött a remény forrása: „ Most tehát ezt mondja Jahve, a teremtőd, Jákob, az alkotód Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, az enyém vagy.” (43, 1)  → örömhírrel vigasztalja hitsorsosait

→ az üdvösség megvalósulása útján az első lépés a kiszabadulás a fogságból → a hazatérés és helyreállítás több mint visszatérés → Izrael életében valami „új” kezdődik el!!!

→ kapcsolat az Egyiptomból való szabadulással → a 2. felülmúlja az első kivonulást → a természet csodálatosan megújul → az eljövendő új állapot Jahve töretlen akaratának a jele

→ az üdvösség nem korlátozódik csupán Izraelre, kiterjed a pogány népekre is!!

✔   Az üdvösség közvetítője: Jahve Szolgája = Ebed Jahve:

→ 4 egymással összefüggő és önálló réteget képző szövegegység található:

42, 1-4: a Szolga ünnepélyes bemutatása és beiktatása a mennyei udvartartás előtt

49, 1-6: a Szolga meghívása én-beszéd formájában Jeremiás meghívására emlékeztető módon

50, 4-9: A Szolga vallomásai igehirdető feladatáról és szenvedéséről én-beszéd formájában

52, 13 – 53, 12: a Szolga engesztelő szenvedése, diadala és felmagasztalása

→ az üdvösség letéteményesének demokratizálódása: király helyett a nép vagy a „szent maradék” vagy egy kiemelt egyéniség (a próféta)

→ a Szolga megnevezés mögött ki áll: Mózes?, Dávid?, próféták?, az eljövendő új Dávid = Messiás?

→ a Jahve Szolgájáról szóló énekek értelmezése:

• kollektív: Szolga = Izrael népének megszemélyesítése

• korporatív személyiség: Szolga = Izrael én-tudata és megszemélyesítése

• individuális értelmezés: Szolga = személy (1.: Messiás, 2.: a múlt vagy a szerző korának kiemelkedő személyisége, 3.: Deutero-Izajás)

Próféták a fogság után:

Aggeus, Zakariás, Trito-Izajás, Malakiás, Joel, Jónás

1. Aggeus könyve - Agg

2 fejezet

(Nevének jelentése: Ünnepen született)

Témái:

•    a templom újjáépítése, dicsősége

•    kérdés a papokhoz

•    a bő termés ígérete

•    a Zerubábelnek tett ígéret

A próféta

→  feltehetően a visszatértek közül való

→ 520 augusztusától decemberéig működik, összesen 4 hónapig

→ működéséről Ezdrás könyvében is olvashatunk (5, 1 sk)

Tanítása

✔   Isten üdvözítő közeledését hirdeti meg, amelynek azonban az előfeltétele a templom építésének az újrakezdése és befejezése

✔ az egész világot átfogó isteni uralom és az eljövendő üdvösség hitéről tanúskodik, amelyet összekapcsol az új templom és a dávidi messiásvárás eszméjével

2. Zakariás könyve - Zak

14 fejezet

(Nevének jelentése: Jahve megemlékezik)

Zakariás könyvében két rész (sőt 3 rész) egyértelműen elkülöníthető egymástól, mert különböző korokat és különböző személyek működését mutatják be: 1-8 fejezetek: Zakariás I (Proto-Zakariás) és a 9-14 fejezetek (9-11 és 11-14): Zakariás II (ill.: Deutero- és Trito-Zakariás)

Zak 1-8:

Témái:

•    felhívás a megtérésre

•    látomások: lovas, szarvas, kovácsok, zsinór, főpapi korona, lámpa és olaj, repülő könyvtekercs, asszony vékával, kocsik – a messiási korelőképei

•    jövendölések: új föld, Messiás, két pásztor, a végidő küzdelme

A próféta

→ Iddó fia, 520 októberétől 518 novemberéig működött, Ezdrás említi (1, 4; 7, 7-12). Az építkezés mellett egyetemesebb távlatokról is beszél

Tanítása

✔ az üdvösség ia templom helyreállítását szorgalmazta s ezt összekapcsolta Izrael vallási közösségének megújulásával

✔    az áldás és üdvösség egyszerre feltételes és feltétlen

✔    az áldás idejének eljövetele egyedül Isten ajándéka

✔    tovább él a királyi messianizmus hagyománya

Zak 9-14:

→ ebben a részben nem beszél többé a templom építéséről.

→ ezek a szövegek talán a fogság előttről valók, de az is lehet, hogy a hellenista korból

→ kívülről ellenségek szorongatják, rossz vezetők miatt pedig belső megosztottság van → a kiútat Isten uralmának eljövetelétől reméli

→ a „pásztorlátomás” → az „átszúrt”

→ a 14. fejezet jahve végidőben bekövetkező uralmát írja le (Jeruzsálem dicsőségét az apokaliptikára jellemző képekkel rajzolja meg)

3. Trito-Izajás könyve - Iz

56-66 fejezet

(Nevének jelentése: Jahve az üdvösség)

Témái:

•    a pogányságból megtérteket fogadja az Úr

•    a bálványimádás ellen

•    Jeruzsálem dicsőséges helyreállítása

•    Edom veszedelme

•    bűnbánati zsoltár

•    az istentisztelet tisztaságára figyelmeztet

•    beszéd a végidőkről

A próféta

→ vagy 1 szerző műve, aki 538-515 között működött Palesztinában,

            vagy különböző szerzőktől különböző időkben származott a 6. sz.-tól egészen a 3. sz.-ig

Tanítása

✔     az üdvösség idejének eljövetelét és Sion megdicsőülésének reményét hirdeti

✔     az új nép életformája a teokrácia lesz

✔     a pogányok is részesülnek az isteni uralom áldásában

4. Malakiás könyve – Mal

3 fejezet

(Nevének jelentése: Az Úr hírnöke)

Témái:

•    az Úr szeretete Izrael iránt

•    vád a papok ellen

•    vegyes-házasságok

•    az Úr napja

•    tized a templomnak

•    az igazak győzelme

•    függelék

A próféta

→ neve arról tanúskodik, hogy fölvett névről van szó, személyéről azonban semmit sem tudunk

→ feltehetően a második templom idején működik (1, 8)

→ az általa felvett vallási problémák az Ezdrás és Nehemiás könyveiből ismert viszonyokra utalnak, ezért az 5. sz.-ra szokták tenni a működését

Tanítása

✔     szilárdan hirdeti Isten szavának megbízhatóságát

✔     Isten uralmának biztos eljövetelét tanítja kortársainak

✔     Jahve napja az igazaknak meg fogja hozni az üdvösséget, de a bűnösök számára félelmetes nap lesz (2, 17 – 3, 5; 3, 13-21)

✔     nem beszél Jeruzsálem dicsőségéről, kizárólag népe sorsa érdekli

5. Joel könyve - Jo

4 fejezet

(Nevének jelentése: Jahve az Isten)

Témái:

•    természeti csapások leírása

•    Jahve napja

•    sáskajárás

•    Jahve lelkének kiáradása

•    ítélet a népek felett

A próféta

→ Petuel fia, ez az egyetlen adat a szerzőről

→ korának meghatározásához egyedüli támpont a sáskajárás és a szárazság leírása, de ez nem ad biztos alapot az idő pontos meghatározáésához → Ezdrás és Nehemiás reformja után

 Tanítása

✔     nagy témája Jahve napjának (= a félelem és a rettegés napja: Dies irae, dies illa) eljövetele, mely egyetemes jelentőségű lesz s egyaránt meghatározza Izrael és az összes nép sorsát

✔     a végidő megteremti az eljövendő közösség belső megújulását is

6. Jónás könyve - Jón

4 fejezet

(Nevének jelentése: Galamb)

Témái:

•    Jónás isteni megbízatása

•    a menekülés Tarzusba, a vihar

•    Jónás a halban

•    Jónás Ninivében

•    Ninive megtérése után Jónás szomorkodik

A próféta

→ személyéről nem sokat tudunk

→ a 2 Kir 14, 25 szerint a 8. sz-ban, II. Jerobeám idején élt egy ilyen nevű próféta

→ nem kortörténeti leírásról van szó, a szereplők is és az események is típusok.

Tanítása

✔     Isten egyetemes üdvözítő szándékát hirdeti: szeretete és irgalma nemcsak választott népének, Izraelnek, hanem minden embernek, tehát a pogányoknak is szól

 Dániel könyve - Dán

12 héber + 2 görög fejezet

Nem tartozik a héber szöveghez: Azarja imája (3, 26-45), a három ifjú éneke (3, 51-90), Xsuzsanna története (13. f) és Bélnek és a kígyónak a története (14. f). Arám nyelvű részek: 2, 4 – 7, 28

Témái:

•    Dánielről és a 3 társáról szóló elbeszélések

•    Dániel megfejti Nabukadnezár álmát

•    az aranyszobor, Sardák, Mesak és Abdenagó nem hódol előtte

•    az égig érő fa

•    írás a falon

•    Dániel látomásai

{Az apokaliptika a jövőre irányul, úgynevezett eszkatológikus beállítottságú. A végidő közeli eljövetelét várja, amikor a jók végre elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig büntetésüket.

Az apokaliptikában az eszkatológikus jövő a jelenből nő ki, azután onnan tekint vissza a jelenbe. Soha nem egyetlen eseményt vagy jelenséget magyaráz, hanem általánosságokban beszél. A műfajra leginkább a látomások jellemzőek, melyeket a szerző egyes szám első személyben ad elő.}

→ Dániel könyvének a 7-12 fejezeteiben található nagyon sok látomás. A világbirodalmak váltakozását bemutató látomás ragadja meg talán leginkább a képzeletünket.

Tanítása az egyetemes történelemnek a teológiai értelmezése. Bár a gonoszság erői egyre jobban elhatalmasodnak, de az Isten azokat megsemmisíti. A világméretű ítélet mellett egyre több szó esik az üdvösségről is, melynek a beteljesedését a szerző az Isten végleges uralmában látja.

! Látomás az Ősöregről és az Emberfiáról: 7.fejezet