Krisztus Egyházának megalakulása

Az Úr Jézus fòldi müködése idején még nem volt Egyház. A II. Vatikáni Zsinat kifejezetten tanítja, hogy Jézus halála és feltámadása után, Lelkének kiárasztása által jött létre az az új testvéri közösség, amelyet Egyháznak nevezünk.

Habár gyakorlatilag az elsõ Pünkösd az Egyház megalakulásának idõpontja, már két korábbi esemény is az Egyház megalakulására utal. Az utolsó vacsorán, az Úr Jézus letette az egyházi rend és az Oltáriszentség alapjait. Az Egyházi rend szentsége és az Oltáriszentség, központi szerepet játszik az Egyház életében az idõk végezetéig. Ugyanakkor, a liturgiáról szóló zsinati konstitució egy régi szép képet idéz: " a kereszten elszenderült Krisztus oldalából fakadt az a csodálatos szakramentum, amely maga az Egyház". Jézus Krisztusból, az õsszentségbõl, fakadt ki a kegyelem kiapadhatatlan forrása ( Jn 1,16).
(Lk 22,19-20) És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
(Jn 19, 33-34) Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.
( Jn 1,16) Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva.
( 1 Jn 5,6-8) Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik, ugyanis a Lélek igazság. Mert hárman vannak, akik tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy.

 Az elsõ Pünkösd hatásai:

1. A Szentlélek kiáradása rettenthetetlen bátorságot kölcsönzött az apostoloknak és õk kiléptek a nyilvánosság elé tanuskodni Jézusról, Joel próféta jövendölésérõl ( Jo 3) és a messiási ország eljövetelérõl:
(ApCsel 2:14-36) Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van, hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott:...

2. Az új vallási közösség magalakulásáról, az ünnepekre Jeruzsálembe zarándokoltak révén, tudomást szerzett az akkoriban földkerekségnek gondolt egész római birodalom.
(ApCsel 2,5-11) Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: "Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit."

3. Csodálatraméltõ természetfölötti élet sarjadt az új közösségben: egy szív, egy lélek voltak, áldozatosság, buzgóság, missziós lelkület és Isten ûgyében való tanulékonyság jellemezte õket.
(ApCsel 2, 44-47) A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.
(ApCsel 4,32-35) A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt. 

4. Jézus igérete beteljesedett. Egyesek még a menybemenetele elõtt is földi, politikai hatalmú országot vártak. Most azonban már látták Jézus akaratát és közösségük olyanná vált amilyennek Õ szánta: egyrészt kegyelmi közösség, másrészt intézményesen megszervezett társaság ( ApCsel 15).
(ApCsel 1,6) Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: "Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?"

5. Az apostolok és a krisztuskövetõk megértették, hogy mindezek nemcsak Jézus szellemében, az Õ mûve folytatásaként történnek, hanem maga Jézus müködik általuk. A megdicsõült Jézus állandó kapcsolatban van Egyházával, Lelke nemcsak létrehozta az Egyházat, hanem élteti és vezeti is azt az idõk végezetéig.
(ApCsel 3 12-16) Amikor Péter látta ezt, így szólt a néphez: Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen és miért ámultok rajtunk, mintha a magunk erejéből vagy hatalmából tettük volna, hogy ez jár? Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja őt. Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul  az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk. Az ő neve adott erőt a nevében való hit által ennek az embernek, akit ti láttok és ismertek, s a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára.
(Mt 28,20) ... és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!

Ima: Uram Jézus, hála és dicsõség minden mûvedért, mert mindezeket a mi üdvösségünkért és örök boldogságunkért hoztad létre. Ámen.

Jézus Krisztus egyházat alapított

Jézus tudatosan készítette elõ Egyházának megalakulását

Kijelentései és intézkedései egyházalapításí szándékára utalnak. 

Ilyenek pl. a következõek:

- Isten országa már elközelgett:
(Mk 1,15) Azt mondta: "Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban." ( v.ö. AlCsel 2,16-20);

- Magához hívja a bûnösöket:
(Mt 10,6-7) Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: "Elközelgett a mennyek országa!"

- Emberfiának nevezi magát, mint a Dániel könyvében:
(Dán 7,13-14) Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.

- A Templom lerombolása, amely jelzi, hogy elmúlik a régi kultusz és helyébe egy új, magasabbrendû kultusz lépik, amely az Õ feltámadt és megdicsõült teste által valósul meg:
(Jn 2,19) Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.

Jézus Krisztus egyházalapító szándékát, mûködésének három mozzanata mutatja meg:

1. A tizenkét apostol meghívása és felhatalmazása

a. A Tizenkettõ kiválasztása

Nem csak kiválasztja a tizenkét apostolt, hanem megteszi õket a Tizenkettõnek. A tizenkettes számnak szimbolikus jelentése volt, amely az eljövendõ eszkatológikus Isten országára utal.
(Mk 3,13-14) Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. Létrehozta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni.
A Tizenkettõbõl három különösebb tekintélynek örvend. Ezek Péter, Jakab és János.
(Gal 2,9) ... és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek...
Isten országa Jézus Krisztus személyében jött el. A Tizenkettõnek szerepe, hogy tanuskodjanak Jézus föltámadásáról és hogy képviseljék Õt a világban.

b. A Tizenkettõ megbízása

- Az oldás és a kötés hatalma:
(Mt 18,18) Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is.
- Az apostolok iránti  engedelmesség vagy engedetlenség az ember sorsát is képes eldönteni;
(Lk 10, 16) Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.
- A bûnbocsájtó hatalom átadása;
(Jn 20,22-23) S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: "Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak."
- A keresztelési parancs  és küldetés kiadása.
(Mt 28, 18-20) Jézus odament és azt mondta nekik: "Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!"
- Az eukarisztikus átváltoztatás elrendelése az Õ emlékezetére.
(Lk 22,19) Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
( 1 Kor 11,23-25) Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: "Ez az én testem, amely értetek van. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!" A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!"  

2. Péter primátusa

- Péter kezdettõl fogva kiemelkedik a többiek közül: õ beszél a többiek nevében ( Mk 8,29; Mt 18, 21; Lk 12,41; Jn 6,67-68), a szinoptikusok mindig elsõként említik meg ( Mk 3,16-19; Mt 10,1-4; Lk 6,12-16; ), A Tizenkettõt úgy is megemlítik, mint "Péter és társai" ( Mk 1,36; Lk 9,32; Mk 16,17), a csodálatos halfogás ( Lk 5,1-11), a szenvedéseinek megjövendölése ( Mk 8,32), stb.
- Péter a sziklaalap;
(Mt 16,16-18) Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Jézus azt felelte neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta." 
- A kulcsok átadása, mint oldó-kötõ hatalom;
(Mt 16,19) "Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is."
- Jézus imádkozik Péterért;
(Lk 22, 31-32) "Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet."
- Jézus, föltámadása után, megadja Péternek a fõpásztori tisztséget;
(Jn 21,17) Aztán harmadszor is megkérdezte: "Simon, János fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: "Szeretsz-e engem?", és azt felelte: "Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!" Ekkor így szólt: "Legeltesd juhaimat!"
- Az elsõ pünkösdkor, a megalakult Egyház elfogadja Péter fõségét.
(ApCsel 2,14) Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk...

3. Az utolsó vacsora eseményei

- A próféták szerint a végsõ idõkben Isten együtt étkezik majd választottjaival és ez lesz a vele való szövetség betetõzése:
(Iz 25,6) Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból.
(Lk 14,15) Az egyik vendég ennek hallatára így szólt hozzá: "Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!"
(Lk 22,15-16.30) Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” ...hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.

- Amikor Jézus testét és vérét adta eledelül, akkor nemcsak önmagával, hanem egymással is a legszorosabb kapcsolatba, mintegye vérrokonságba hozta azokat, akik részesei a lakomának:
(1 Kor 10,16-17) Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, ugye Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér, melyet megtörünk ugye Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mind, akik egy kenyérben részesedünk.

- Ez az egység nemcsak összekovácsolta követõit, hanem el is különítette a többiektõl:
(Róm 12,2) Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.

- "Ezt tegyétek az én emlékezetemre!"- arra utal, hogy Jézus nemcsak megdicsõült formában akar követõi fölött õrködni, hanem újra és újra eledelül akarja adni magát táplálékul, mintegy megismételve a szövetségkötést. Ezzel egy egésszen újat hozott az addigi istentiszteleti formákkal szemben. A kenyérszegésnek két célja volt: a megváltói halálára való visszaemlékezés és az eszkatológiai dicsõséges eljövetel reményének ébrentartása.
(Jn 6,54-56) Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.

Ima: Uram Jézus! Gyönyörködöm minden mûvedben. Ámen.