Habár gyakorlatilag az elsõ Pünkösd az Egyház megalakulásának idõpontja, már két korábbi esemény is az Egyház megalakulására utal. Az utolsó vacsorán, az Úr Jézus letette az egyházi rend és az Oltáriszentség alapjait. Az Egyházi rend szentsége és az Oltáriszentség, központi szerepet játszik az Egyház életében az idõk végezetéig. Ugyanakkor, a liturgiáról szóló zsinati konstitució egy régi szép képet idéz: " a kereszten elszenderült Krisztus oldalából fakadt az a csodálatos szakramentum, amely maga az Egyház". Jézus Krisztusból, az õsszentségbõl, fakadt ki a kegyelem kiapadhatatlan forrása ( Jn 1,16).
(Lk 22,19-20) És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
(Jn 19, 33-34) Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.
( Jn 1,16) Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva.
( 1 Jn 5,6-8) Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik, ugyanis a Lélek igazság. Mert hárman vannak, akik tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy.
Az elsõ Pünkösd hatásai:
1. A Szentlélek kiáradása rettenthetetlen bátorságot kölcsönzött az apostoloknak és õk kiléptek a nyilvánosság elé tanuskodni Jézusról, Joel próféta jövendölésérõl ( Jo 3) és a messiási ország eljövetelérõl:
(ApCsel 2:14-36) Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van, hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott:...
2. Az új vallási közösség magalakulásáról, az ünnepekre Jeruzsálembe zarándokoltak révén, tudomást szerzett az akkoriban földkerekségnek gondolt egész római birodalom.
(ApCsel 2,5-11) Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: "Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit."
3. Csodálatraméltõ természetfölötti élet sarjadt az új közösségben: egy szív, egy lélek voltak, áldozatosság, buzgóság, missziós lelkület és Isten ûgyében való tanulékonyság jellemezte õket.
(ApCsel 2, 44-47) A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.
(ApCsel 4,32-35) A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt.
4. Jézus igérete beteljesedett. Egyesek még a menybemenetele elõtt is földi, politikai hatalmú országot vártak. Most azonban már látták Jézus akaratát és közösségük olyanná vált amilyennek Õ szánta: egyrészt kegyelmi közösség, másrészt intézményesen megszervezett társaság ( ApCsel 15).
(ApCsel 1,6) Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: "Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?"
5. Az apostolok és a krisztuskövetõk megértették, hogy mindezek nemcsak Jézus szellemében, az Õ mûve folytatásaként történnek, hanem maga Jézus müködik általuk. A megdicsõült Jézus állandó kapcsolatban van Egyházával, Lelke nemcsak létrehozta az Egyházat, hanem élteti és vezeti is azt az idõk végezetéig.
(ApCsel 3 12-16) Amikor Péter látta ezt, így szólt a néphez: Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen és miért ámultok rajtunk, mintha a magunk erejéből vagy hatalmából tettük volna, hogy ez jár? Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja őt. Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk. Az ő neve adott erőt a nevében való hit által ennek az embernek, akit ti láttok és ismertek, s a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára.
(Mt 28,20) ... és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!
Ima: Uram Jézus, hála és dicsõség minden mûvedért, mert mindezeket a mi üdvösségünkért és örök boldogságunkért hoztad létre. Ámen.
