A sugalmazás

A sugalmazás az a karizmatikus hatás, amelynek révén Isten úgy lessz a Szentírásnak, vagyis az Ószövetség és az Újszövetség könyveinek szerzõje, hogy közben nem szünteti meg, de nem is csökkenti a szent írók emberi szerzõségét. Vagyis az emberi szerzõk, alkotói  maradnak az írásoknak, minden személyiségi, mûveltségi vagy korbeli sajátosságaikkal, amelyekkel abban a korban rendelkeztek, amelyben éltek. Tehát a Szentírás elsõdleges szerzõje Isten, de ugyanakkor a Szentírásnak két szerzõje van: Isten és az ember ( a szent írók). Ebbõl kifolyólag, hogy eljuthassunk Isten tiszta üzenetéhez, le kell hámoznunk az emberi rétegeket. Mivel a Szentírás elsõdlegesen Isten üzenete, ezért ma is aktív, és így ma is üzenettel bír az Egyház és az egyes ember számára. A karizma, amely által a szent írók müködtek, Istentõl kapott képesség, készség, amely által az ember szolgálni tud másoknak, hogy közelebb vigye õket Istenhez. A karizmák ma is léteznek és mûködnek a krisztuskövetõkben, az Egyázban (1 Kor 12:4-11).

A kánon

A kánon akkád eredetü szó: "qanû" vagyis mérõnád. Más régi nyelveken is, mint pl. summer, héber, ógörög vagy latin, hasonló a megnevezése. Magyarul leginkább a kannához hasonlít. Elõször a görögök használják ezt a szót átvitt értelemben, vagyis mint mérce, norma, szabály. Vallási értelemben a kánon a Szentírás azon könyveinek gyüjteménye ( jegyzéke), amelyeket Istentõl sugalmazottaknak fogadnak el. A többi zsidó és keresztény vallásos könyv, irat, amelyeket nem vettek be a Biblia kánonjába, apokrif könyveknek nevezik.

A Biblia

A Biblia elnevezés a görög eredetü biblion szóból származik, amelyet átvettek a latinba és jelentése könyvecskék, könyvek avagy könyvtekercsek.

A Biblia - mint meghatározás - azon könyvek összessége (gyüjteménye), amelyeket a zsidók és a keresztények Istentõl sugalmazottnak és szentnek tartanak és mint ilyeneket, a hit és erkölcs mércéjének tekintenek. Szent jellege miatt Szentírásnak is nevezik.

A keresztény biblia két részbõl áll: Ószövetségbõl ( Ósz.) és Újszövetségbõl ( Úsz.). Ez az elnevezés K.u. III. századtól lett általános és a (Jer 31,31)-en alapszik. A katolikus biblia általában 72 könyvet tartalmaz, amelybõl 45 ószövetségi könyv és 27 újszövetségi könyv. Ez a számolás azért kézenfekvõ, mert az újszövetségi könyvek száma változatlanul 27 minden keresztény felekezetnél és ennek fordítottja, a 72, megadja az könyvek összességének számát.

Azonban, valójában, a Jeremiás könyvét, a húsvéti liturgia miatt kettéválasztották a Jeremiás könyvére és a Jeremiás siralmaira, vagyis a Siralmak könyvére. Ezért, a katolikus biblia, végül is 73 könyvet tartalmaz.

A protestáns biblia ószövetségi része nem tartalmaz 7 könyvet. Ezeket õk nem tartják Istentõl sugalmazottaknak. Ezek a könyvek: a Tobias könyve, Judith könyve, Makkabeusok I. és II. könyvei, Báruk könyve, Bölcsesség könyve és a Jézus, Sirák fia könyve. Tehát 46-7=39 ószövetségi könyve van egy protestáns bibliának és összesen 39+27=66 könyvet tartalmaz a teljes protestáns biblia. A zsidó biblia, vagyis a héber biblia, 24 könyvet tartalmaz.

Az ószövetség és újszövetség neveiben található "szövetség" szó azt jelenti, hogy az Ószövetségben Isten, Mózes által, szerzõdést kötött Izrael népével és az Újszövetségben, Isten egy új és örök szerzõdést kötött az Egyházzal, az Õ Szent Fia, Jézus Krisztus által. Mindkét szerzõdés vér által lett megpecsételve. Míg az Ószövetséget csak bikák vérével pecsételték meg, addig az Újszövetséget, Isten, az Õ Szent Fia, Jézus Krisztus drága Szent Vérével pecsételte meg. Az Ósz. és az Úsz. régen Ótestamentum és Újtestamentum néven szerepelt. A testamentum szó Isten tanításának és parancsolatainak hagyatékára utal, amelyet át kell örökíteni minden nemzedékre ( MTörv 11,19; Mt 28:19).

A Bibliára tekinthetünk úgy, mint Isten szerelmes levelére az Egyház, az egyes krisztuskövetõk és az egész emberiség számára. Olvassuk hát el...